Nem fáj

Az orvvadászoknak nem fáj a gyilkolás 
örömmel ölnek aprót, - s nagy vadat, 

hogy találtam rád, már nem tudom, 
ki vígan okoztad a fájdalmakat, 

emberszag áradt, 
mindenütt bámész tömeg, 
az új idők szónokát hallván 
csend törte meg 
az éneket, 

haladván tömegben balgán, 
kerestem visszautamat, 
festett ikonok mellett 
a metrókocsi hallatott 
gyászos süvítő hangokat. 

Eltévedni mosollyal átszőtt arcodon, 
csalódva állni merengő síneken, 
nem akarom többé látni, 
hogy tekeredik vérbe úszva 
szemeikben a félelem, 

megszégyenülve nézem a múló időt, 
ez lenne a boldogság születése? 
Másoknak a szabadság mámora, 
nem maradt más, 
csak egy üres emlékű, 
fájdalmas éjszaka.