Mitől félünk?

Fogunkat összeszorítva 
remegve félünk,

mi lesz, ha 
már nem ölelnek,

 s nem ölelhetünk,

ha nem velünk nevetnek,

  s nem velük nevetünk,
karácsony esti gyertyáink,

csak önmaguknak égnek,

mi csak nézzük benne,

egyre múló életünket?

Mi lesz velünk, ha 
nem kacaghatunk az éjben,

ha nem ölelhetünk, 
lázasan a hold fényében,

ha nem várhatjuk a kedvest, 
tágra nyílt lélekkel,

ha nem érzünk már vágyat,
kihűlt szerelemmel?  

Mivé leszünk, ha 
önmagunk boldogtalanságába,

reménytelen/ magányában,
 el/tévedünk/veszünk örökre?