2020. június 24., szerda
2018. február 21., szerda
2018. február 19., hétfő
2018. február 9., péntek
2017. december 26., kedd
2017. december 2., szombat
2017. november 23., csütörtök
Hobo Blues Band - 18.A pofátlan pojáca könnyfacsaró ajánlkozása
Bár az ördög hazament és levedlette szőrét,
És az angyalok ott szállnak az égen
De sajnos, még mindig nem ide tartanak.
Mi baja törzsünknek?
Miért fogyunk el ilyen gyorsan?
Mitől törpültünk el?
És miért nem születnek mostanában hercegek?
Kit érdekelnek a lyukas kalapok,
Ujjatlan kesztyűk, rongyos kabátok
És az emberek,
Akik hordják őket, mint sorsukat.
Pártok, portások, patkányok,
Bankárok, banditák között dühöngve csoszogunk előre
Zenében és időben.
Sokszor vagyok szomorú.
A kisfiú még nem szállt ki a lelkemből.
S remélem, végig velem marad.
Nem tudok felnőni,
Ami nem biztos, hogy baj.
Még mindig van mit adnom
Még mindig lopnak tőlem,
De majd, ha helyet foglalok a kastély urának balján,
És fogadom a zenészek ajánlkozását.
Csendre intem a kutyákat.
És kiszáradt torokkal hallgatom az öreg lantos álmát a tengeri szélről
Hajókról, amelyek viharban vesztegelnek az öbölben.
És ő énekel majd a törzsünkről.
Akik nem vér szerint vagyunk rokonok,
Álmunkban jelölt meg minket az úr.
Akkor meglelem helyemet.
A dal csak árnyék a vízen
És mire az angyalok eljönnek
Nyoma sem marad
Nem tudunk mit mutatni nekik.
És az egyik közülük
Talán az a vidám, pici törékeny
Azt ajánlja: Legyünk zsoldosok.
Szolgáljunk pénzért, mint mások
Nincs abban semmi szégyen.
Tisztes munka az is,
De másra ne vetemedjünk.
A zenét nem mi tettük tönkre
A költőt nem mi vertük ki a kocsmából.
És nem imádkozunk esténként a tévé előtt.
A lépcső alján állok
Amit eddig tettem, többé nem ér semmit
A csónakot a vízbe rúghatom,
Soha nem megyek vissza.
De készen kell állnom,
Mert ő eljön, hogy folytasson engem
Eljön, hogy fölemeljen.
Állatok közt ember, emberek közt vad,
Ez volt az életem, így voltam szabad.
És az angyalok ott szállnak az égen
De sajnos, még mindig nem ide tartanak.
Mi baja törzsünknek?
Miért fogyunk el ilyen gyorsan?
Mitől törpültünk el?
És miért nem születnek mostanában hercegek?
Kit érdekelnek a lyukas kalapok,
Ujjatlan kesztyűk, rongyos kabátok
És az emberek,
Akik hordják őket, mint sorsukat.
Pártok, portások, patkányok,
Bankárok, banditák között dühöngve csoszogunk előre
Zenében és időben.
Sokszor vagyok szomorú.
A kisfiú még nem szállt ki a lelkemből.
S remélem, végig velem marad.
Nem tudok felnőni,
Ami nem biztos, hogy baj.
Még mindig van mit adnom
Még mindig lopnak tőlem,
De majd, ha helyet foglalok a kastély urának balján,
És fogadom a zenészek ajánlkozását.
Csendre intem a kutyákat.
És kiszáradt torokkal hallgatom az öreg lantos álmát a tengeri szélről
Hajókról, amelyek viharban vesztegelnek az öbölben.
És ő énekel majd a törzsünkről.
Akik nem vér szerint vagyunk rokonok,
Álmunkban jelölt meg minket az úr.
Akkor meglelem helyemet.
A dal csak árnyék a vízen
És mire az angyalok eljönnek
Nyoma sem marad
Nem tudunk mit mutatni nekik.
És az egyik közülük
Talán az a vidám, pici törékeny
Azt ajánlja: Legyünk zsoldosok.
Szolgáljunk pénzért, mint mások
Nincs abban semmi szégyen.
Tisztes munka az is,
De másra ne vetemedjünk.
A zenét nem mi tettük tönkre
A költőt nem mi vertük ki a kocsmából.
És nem imádkozunk esténként a tévé előtt.
A lépcső alján állok
Amit eddig tettem, többé nem ér semmit
A csónakot a vízbe rúghatom,
Soha nem megyek vissza.
De készen kell állnom,
Mert ő eljön, hogy folytasson engem
Eljön, hogy fölemeljen.
Állatok közt ember, emberek közt vad,
Ez volt az életem, így voltam szabad.
2017. november 22., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)