2012. december 31., hétfő
"Adjon AZ Új EV,
Amit a Régi tartózkodás mellett adott:
nevető örömet, édes bánatot,
adjon AZ van, AKI MEG NEM adott,
hidegben meleget, melegben árnyékot;
kálváriánkban könnyű keresztet,
szőlőtőkénkre nehéz gerezdet,
ha Száraz a mezsgye adjon AZ pl.
bőséges ESOT, de ne legyen JEG;
fagyosszentek ne hozzanak veszélyt,
gazdaszívekben ébresszenek reményt;
Minden Haragos béküljön Jora,
kaszálókon viruljon pünkösdirózsa;
adjon AZ ISTEN MinDig Jó napot,
templomainkban áldásos papot,
ültessenek a kertbe legalább egyet,
teremjenek fáink roskadva meggyet;
búzatáblákba kevesebb egeret ,
adjon AZ ISTEN Puha kenyeret,
adjon nekünk, ha NEM is kérünk,
boldog szerelmet, ameddig élünk.
(Csata Ernő)
2012. december 22., szombat
Biegelbauer Pál: Érintés
Arról szeretnék írni, amiről sem beszélni, sem írni nem lehet. Arról, ami nem fér bele a szavak mindig szűknek bizonyuló ketrecébe. Megtapasztalhattuk, mindahányszor a beszéd túljut a mindennapok egyértelműségén, tétovává válik, cserben hagynak a szavak és marad a csend. Közölnivalónk hídjának marad az érintés. Az érintés, mely túl van a szavakon, túl a csenden. Az érintés, amely túl van a test bármely pontjának találkozásán a másik testtel. ...
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak. Könnyű a Napnak, mert nem kell szólnia ahhoz, hogy a pirkadat pírjával reményt öntsön a szívünkbe, sem a virág szirmán a harmatcseppnek, hogy parányi ékkőként beragyogja a lelkünket. Egyszerűen csak vannak, nem tesznek semmit és létük csodája önmagunk csodájának felismeréséhez segít. ...
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak. De mit tegyek - ha nem érinthetlek szellőként, sem friss forrásvízként s nem vethetek rád óvó árnyékot, mint a dúslombú fa? Ember vagyok és fizikai valómban nem lehetek ott, ahol vagy, hogy megérintselek a tekintetemmel, a hangommal vagy a kinyújtott kezemmel. Lehet, hogy mire az érintésem eljut hozzád, a testem már régóta az enyészeté. ...
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak, és az érintéshez nincs más eszközöm, csak a szó. A szó, amely túl van a tér és idő határán, és a csendből forrásozik. ...
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak. Mert nem lehet szólni. Minden szó a teljességet töri darabokra. Csak a csend igaz. A csend a teljesség, a csend az időtlenség, a csend a változatlanság. Minden szó az időtlen teljességcsendből időt teremtő szárnyalással kél és ereszkedik vissza. A lét hullámverésének kiszakadt, elkülönült cseppjeként felragyogtatja a tengert és visszahull. Minden szó a teljesség gondolat szülte tükrének egy-egy cserépdarabkája. Minden szó az elveszett teljesség feletti fájdalom jajkiáltása. Minden szó hamis, mert az egészet részbesűrítetté, az időtlent időbeágyazottá, a változatlant változás-látszatúvá varázsolja. ...
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak a szavakkal. Mert minden szó igaz, benne a változatlan, időtlen teljesség az időben, a részben és a változóban nyilatkozik meg. Mert minden szó a csend szava, minden szó a csend törődése, minden szó a csend odaadottsága. Mert minden szó teremtés. Minden szóban a teremtő csend és a teremtett szó eggyé válik. Minden szóban a teremtő és a teremtett eggyé válik. Ez az érintés teljessége. Minden szóban a teljesség van jelen. ...
Lehet, nem a szavak lesznek, amelyek megérintenek. Hanem a szóközök fehér némasága. A csend könyvét nem lehet üres lapokkal megírni. Az csak a süketszoba csendje lenne. Reményem, hogy a szavaim olyanok lesznek, mint a szellőtől rezdülő falevelek susogása, vagy a madárdal, amelyek csak mélyítik a természet csendjét. A szíved csendjét.
Orbán is tudja, ez a garnitúra bukni fog
Gulyás Márton biztos benne, hogy újabb és újabb megsértett, megalázott társadalmi csoportok csatlakoznak a diáksághoz. A tüntetésekben aktív szerepet vállaló Humán Platform, amelynek ő az egyik alapítója, azt tűzte ki célul, hogy megkeresse azokat a társadalmi csoportokat, amelyeknek veszélyben van a szakmai függetlenségük, autonómiájuk.
Szerinte a kormány szavahihetősége annyira devalválódott, hogy ígérhet tejjel-mézzel folyó Kánaánt, vagy bármit, a diákok nem fognak eltakarodni az utcáról.
- Karácsonyra véget ér a diáklázadás, ahogy a kormányfő számít rá?
- Kizárt. Ez a felvetés a valóság ismeretének, illetve a beismerés készségének nagyon súlyos hiányát jelzi. És arról is árulkodik, hogy Orbán Viktor elfelejtette, ő maga miként alakította a politikai közéletet akkortájt, amikor annyi idős volt, mint akik most tüntetnek.
- Többről. Ez a Humán Platform követeléslistája alapján is világos. Eddig a kormányzati intézkedések egyike sem váltott ki igazi népharagot. Úgy tűnt, mindent meg lehet úszni, semmit sem kért ki magának a társadalom. De ezek az ügyek már olyan mennyiségben torlódtak föl, hogy nem lehet leinteni a tiltakozást. Ha csak a felsőoktatást barmolták volna el, nem lenne ez a válsághelyzet. A kormány szavahihetősége annyira devalválódott, hogy ígérhet tejjel-mézzel folyó Kánaánt, vagy bármit azért, hogy a diákok eltakarodjanak az utcáról, nem fogják megtenni.
- Főleg úgy nem, hogy a hátuk mögött elfogadnak egy törvénymódosítást?
- Eddig is az átverésre játszottak, de most már Habony Árpád kiizzadhat bármilyen Facebook-videót, nem hozza meg a remélt nyugalmat. Az ünnepek idejére talán kicsit lelohad majd a diákok hevülete, de ez az átmeneti békeidő hamar elmúlik, és január másodika körül már számítani lehet a tavalyi, Operaház előttihez hasonló tömegdemonstrációra. Ráadásul ez most nem egy elvont dolog, mint az alaptörvény hatályba lépése. Az kevésbé volt átélhető a tömegek számára, mint a most már saját bőrünkön tapasztalt intézkedések. A mostani tiltakozást, civil összefogást nem lehet egy békemenettel félresöpörni.
- Mindez túlmutat egy diáklázadáson?
- Biztos vagyok benne, hogy újabb és újabb megsértett, megalázott társadalmi csoportok csatlakoznak a diáksághoz, illetve a velük már ma is szolidáris felnőttekhez. Itt az esély arra, hogy a diákság mobilizáló erején keresztül csatlakozzanak azok is, akiknek eddig nem volt kedvük, merszük vagy erejük tiltakozni. Az, hogy a Humán Platform tüntetésén képviseltette magát az öt humán ágazat, még nem jelenti azt, hogy az orvosok tömegesen vonulnának utcára a diákok jogaiért. Ők még saját magukért sem vonulnak. De ha látják, hogy ez már nem egyszeri megmozdulás, van folytatólagossága és ereje, akkor talán megrázzák magukat és elindulnak a jogérvényesítés útján.
- Ez lenne a Humán Platform célja?
- Amikor egy hónapja megalakultunk, az volt a célunk, hogy megkeressük azokat a társadalmi csoportokat, amelyeknek veszélyben van a szakmai függetlenségük, autonómiájuk, mégsem tudnak olyan bázist felmutatni, amellyel hatásosan nyomást gyakorolhatnának. Én a Krétakör ügyvezetője, illetve a Független Előadóművészeti Szövetség alelnöke vagyok, így amikor bejelentették a mintegy száz független kulturális szervezet, köztük a mi működési forrásaink egyharmados vágását, azt mondtuk, ez olyan helyzet, ami szinte lehetetlenné teszi a működésünket. Már nem volt mit veszítenünk azzal, ha nekimegyünk a kormánynak, ezért elkezdtük keresni a kulturális ágazat hasonlóan "kicsinált" szereplőit, de még mindig azt éreztük, hogy ez kevés. Így jött az ötlet, hogy ne csak a magunk, vagy a kultúra érdekeiért álljunk ki, hiszen az oktatást, az egészségügyet és a szociális szférát ugyanúgy sújtják a kormány intézkedései, ezek az ágazatok pedig összefüggnek.
- A hívószó a "már nincs mit veszíteni"?
- Inkább az, hogy van az a helyzet, amikor föl kell állni a tárgyalóasztaltól. Például az oktatásban nyilvánvaló, hogy csak az időhúzásra ment ki a játék. A felsőoktatás jövőjét eldöntötték, még mielőtt a tiltakozás csillapítására látszattárgyalásokba kezdtek volna. Ez csak trükk, amivel megalázzák a pedagógusszakmát és a diákságot. A klasszikus érdekérvényesítő eszközök ideje lejárt, kizárólag abban bízhatunk, hogy a nyilvánosságot sikerül mozgósítani. Tájékoztatnunk kell a társadalmat a valóságról, például arról, hogy nemzetgazdaságilag indokolatlan 66 milliárd forintot kivonni a felsőoktatásból, mert nagyságrendekkel több pénz áll rendelkezésre más, szükségtelen célokra. Amíg ezt nem értik az emberek, bármit megtehet ez a kurzus. Remélem, a Humán Platformmal sikerül egy új jogérvényesítési erőteret kialakítani és azt elérni, hogy az érintettek felismerjék az egymásra utaltságot. A szolidaritás edzi ugyanis a realitásérzéket. Szervezetünknek alapvetően nem a kormányváltás a célja, annál sokkal holisztikusabb vágyat fogalmazott meg: a szakmák ismerjék fel végre, hogy súlyos politikai tényezők.
- Sokakat talán meglepett, milyen tudatosan használják a demokrácia eszközeit a diákok...
- Ez iszonyúan jó dolog. Már az is, hogy ez az első olyan tömegdemonstráció, ahol a többség 14 és 25 év közötti, tehát a jövő. Nem lepődtem meg a tudatosságukon, hiszen nem vagyok sokkal idősebb náluk, és tudom, hogy létezik politikai öntudat ebben a korosztályban is. Más kérdés, hogy általában a politikánál sokkal fontosabb dolgok foglalják le őket, ami tök jó. Lehet mondani, hogy lassan eszmélt ez a generáció, hiszen már tavaly is lehetett volna ordítani, amikor az első keretszám-vágás történt, de most, amikor nullára akarják redukálni a jövőnket, végre egy olyan reakció született, amit nem lehet kommunikációs trükkökkel elütni.
- Mi van akkor, ha ez sem hatja meg a kormányt?
- Nem az a kérdés, meghatja-e vagy nem. Nem kell, hogy visszatáncoljon. Csinálja csak végig ezt az intézkedéssorozatot, az még gyorsabban fogja előidézni a bukását. Igazából ez már rég nem erről a kormányról szól. Menniük kell, ez nem kérdés. Arról szól inkább a történet, el tudunk-e köteleződni hosszabb távon amellett, hogy egy világos, racionális és belátó rendszert hozzunk létre a társadalomban, az egyes ágazatokban, például a felsőoktatásban. Nem hatalmat akarunk, hanem azt a társadalmi színteret, ami alapvetően ezeknek a szakmáknak a sajátja, ám nem tudnak érvényesülni a mai politikai erőtérben. Nem baj tehát, ha az ámokfutást komolyan gondolja a kormány: annál gyorsabban radírozza ki magát a közéletből.
- Ez jól hangzik, de egy generáció jövőjét befolyásolja, mit tesz a kormány a felsőoktatással...
- Ezért hihetetlenül bornírt a Fidesz, ha komolyan gondolja, hogy valaha is le tudja mosni magáról a szégyent, ami már ráégett. Volt egy-két impotens kormánya ennek az országnak az elmúlt 22 évben, de ez az egyetlen, amely még azt sem tudta megoldani, hogy a keretszámokat, a felvételi helyeket időben kiírják. Tehát úgymond a minimumszolgáltatást sem tudott nyújtani, és akkor a jövőgyilkos ötletelést még nem is említettem. Ami ráadásul szimbóluma az összes többi ügyben mutatott arroganciának és alkalmatlanságnak is. Nem is érdemes arról beszélni, hogy a kormány politikailag impotens, hiszen az nyilvánvaló. Ezért sem lehet az ügyet Hír Tv-s kommentárokkal, vagy a diákok magyar nemzetes listázásával megoldani.
- Ha már listázás: nem tartanak a kormányzati kriminalizálástól?
- Ez már megkezdődött, de a Fidesz kikopott abból az erőtérből, amiben tematizálni tudta a közbeszédet. Elképezelem, ahogy Habony Árpádnak fölcsillan a szeme, hogy "csinálni kell egy videót, elhívni néhány gyereket, beültetni a Viktort és tök jól meg lesz oldva minden. Viktor, te meg mondasz egy beszédet". Egy ilyen videó 4-5 éve még működött volna. De ma már a miniszterelnök nem tudott elmondani egybefüggően egy olyan mondatot, amiből azt lehetett volna érezni, hogy legalább a lehelete ne lenne hazug. Ráadásul Orbán felkészületlen is, éppúgy, mint a minisztere és az államtitkára. Miről beszélünk, amikor egy 19 éves fiú Kecskeméten felkészültebben - rendkívül higgadtan, pontosan, alaposan - tud nyilatkozni szakmai kérdésekben Hoffmann Rózsánál? Olyan mértékű a hitelvesztés és olyan abszurd a helyzet, hogy meg lehet fogni a bajszánál a cicát és azt lehet mondani, takarodj ki a szobából. Mégis mit akarnak a listázással, vagy a különböző trükkökkel? Ráadásul még ezekben is gyengék, hiszen iszonyatos anyagi erőforrásaik mellett egy picike kreatív potenciál sincs bennük és nem veszik észre, hogy rájuk lehet sütni hazugságaikat. A hallgatói szervezetek képviselőinek listázásából sem jöhetnek ki jól: számoljuk össze, a kormányban hány olyan ember van, aki 12 évig írt egy doktorit.
- Vagy hányan másolták...
- Pláne. Ez megint jó lecke lesz arra, hogy a jó kormányzást nem lehet kommunikációs eszközökkel helyettesíteni. Több mint két év kellett ahhoz, hogy idáig eljusson a társadalom, de ez a két év sem telt el nyom nélkül. Benne van a fejekben a plágium, a romkocsma, a Közgép, a "Lajos és Társai Művek", és még sorolhatnám. Ezek mindegyike apró csepp volt, most pedig itt a szökőár ideje.
- Nagy magabiztossággal beszél. Miért egyértelmű, hogy bukik a kormány?
- Nem tudom, hogy a Fidesz egésze bukni fog-e, de ez a garnitúra biztosan. Ezt Orbán is tudja, akinek a legnagyobb kínja az, hogy a kormányzást már rég nem ő diktálja, hiszen 12 év alatt sikeresen kialakított egy olyan gazdasági holdudvart, amelytől azt remélte, hogy majd biztosítja a hatalmát. De visszanyalt a fagyi: valójában csak kiszervezték neki alvállalkozásba. Az ő arca elhasználódik, így - mivel a holdudvar biztosítani akarja majd az érdekeit - csak két forgatókönyv képzelhető el. Ez a gazdasági hatalom vagy átpártol egy másik formációhoz, amelyben meglátja a potenciált, és amely van annyira korrupt, hogy befogadja, vagy a Fidesz belső ellenzékét erősíti fel. De van egy harmadik út is: létrejön egy olyan politikai erő, amely új szerződést tud kötni ezekkel a gazdasági erőkkel. Nem vagyok naiv, sem idealista: egy kurzusváltás esetén is lesznek a demokratikus értékrend szempontjából szinte vállalhatatlan megállapodások, együttműködések. De talán most, pont Orbánék hitelvesztése és a mérhetetlen társadalmi elégedetlenség miatt olyan tárgyalási pozícióból lehet ezt a "szerződést" megkötni, amely a mindenkori gazdasági háttérhatalom fölött nagyobb kontrollt biztosít a társadalom számára.
Névjegy
"Nincs tovább, nem lehet hagyományos eszközökkel nyomást gyakorolni a döntéshozókra, ezért mindenkinek együtt kell működnie" - nyilatkozta a minap a rendkívül fiatal, 1986-os születésű Gulyás Márton. A 26 éves színházi rendező 2010 óta a Krétakör ügyvezetője, a független társulatban ugyanakkor már 2006-től tevékenyen részt vesz: színészként, projektvezetőként és rendezőként is kipróbálta már magát. Gulyás az alelnöke a Független Előadóművészeti Szövetségnek, 2010 óta publikál a Magyar Narancsban, önkéntesként dolgozott az Amnesty International, a Greenpeace és a Down Alapítvány műhelyeiben, és végül, de nem utolsó sorban a Humán Platform egyik alapítója.
A Humán Platform
A kultúra, az oktatás, a szociális és egészségügyi ellátás területén dolgozók oroszlánrészt vállalnak a társadalom működtetésében, az életminőség javításában, a társadalmi felemelkedés előmozdításában - állítja az egy hónappal ezelőtt alakult, de az utóbbi hetekben már több demonstrációt is szervező Humán Platform.
A szféra egyes érdekvédelmi szervezeteit összefogó szervezet nemcsak a hétfői, elsősorban felsőoktatási témájú diáktüntetés rendezését vállalta magára, de egy ötször öt pontos jegyzéket is megfogalmazott a jelenlegi kormánnyal szemben a szociális ágazatokra, az egészségügyre, a közoktatás, a felsőoktatásra és a kultúra területére kiterjedő aggályairól, kifogásairól és követeléseiről. A Platform alapító szervezetei: A Város Mindenkié, az AICA Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége Magyar Tagozata, az Alapítványi- és Magániskolák Egyesülete, a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület, a Független Előadóművészeti Szövetség, a Hallgatói Hálózat, a Hálózat a Tanszabadságért, a József Attila Kör, a Kortárs Galériák Egyesülete, a Magyar Addiktológiai Társaság, a Magyar Bábművészek Szövetsége, a Magyar Drogprevenciós és Ártalomcsökkentő Szervezetek Szövetsége, a Magyar Műfordítók Egyesülete, a Magyar Orvosok Szövetsége, a Magyar Szakképzési Társaság, a Magyar Szegénységellenes Hálózat, a Magyar Színházi Társaság, a Nonprofit Társadalomkutató Egyesület, az Oktatói Hálózat, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, a SZETA Egri Alapítványa, a Szociális Szakmai Szövetség, a Szociális Területen Dolgozók Szakszervezete, a Szépírók Társasága, az UNIMA Nemzetközi Bábművész Szövetség Magyar Központja, a tranzit.hu, valamint az Ártalomcsökkentők Közhasznú Szakmai Egyesülete.
Biró Marianna, Lengyel Tibor / Népszava
2012. december 19., szerda
2012. december 18., kedd
Önismeret és Spiritualitás
Biztosan Ön is tapasztalta és megélte már, hogy néhány civilizációs betegség áldozatai vagyunk, amelyeknek egyik tünete a jelenlegi kultúránk jellegzetes intellektuális arroganciája. Intellektuális arrogancia például annak a feltételezése, hogy tökéletesen értünk bármely gondolatot első hallásra, csak mert felismerjük a szavakat. Pedig a gondolatokat csak akkor tudjuk felfogni, ha azok egy megfelelő belső változást tükröznek; csak azt értjük meg, ami bennünk létezik, és semmi olyan nem létezik bennünk, amit nem mi vittünk volna be, megemésztve és alaposan mérlegelve. Ehhez sokkal több kell, mint az intellektualitás. A munkáink során bemutatott módszerek többsége felkínálja az eszközt önmagunk megváltoztatásához.
Az igazi rejtély nem ott keresendő, hogy mit nem látunk tisztán, hanem magában a látásban. Hogyan látunk, éppen az a rejtély. Hogyan értünk? Honnan tudjuk, hogy mi a valóság? Miként észleljük a világot? Mi érdekel? Mi dönti el, hogy mit fogok csinálni, érezni, gondolni a következő percben? Ezek a legfontosabb titkok.
De maradjunk csak a látásnál. Ne az érdekeljen minket, hogy mit látunk, hanem az, hogy mi a látás maga? Márpedig a látás a szemünk előtt van, a szemünk előtt történik, és mégsem azt látjuk! Ez a legkomolyabb rejtély. Tökéletesen megismerhetnénk, hiszen mi csináljuk, az orrunk előtt zajlik, és még csak fel sem ismerjük. Ha tudunk is róla valamit, nem tudjuk, mit nézzünk, merre forduljunk. A legnagyobb rejtélyek nem messze kint vannak, hanem a lehető legközelebb hozzánk. Olyannyira közel, hogy még csak el sem tudjuk választani magunktól.
Nézzünk egy másik példát!
Mi a boldogság? Milyen válaszokat tud adni az ember erre a kérdésre? Definíciókat, meghatározásokat, hasonlatokat, körülírásokat, feltételeket. Szavakat, gondolatokat, írásokat, utalásokat és hivatkozásokat mások írásaira. E közben még csak nem is ismeri a boldogságot, esetleg még soha nem is volt boldog. De eszébe se jut az a mozdulat, hogy közvetlenül élje át a boldogságot! Csak tudni akarja, hogy mi az. Azt hiszi, ha a meg tudja magyarázni, akkor az már van is. A boldogság tudásából – hogy mindent tudunk a boldogságról – ugyanis nem következik az, hogy meg is éljük azt. Akkor pedig ez a tudás tulajdonképpen teljesen felesleges; kárba vész a sok fáradozás és igyekezet. A rejtélyabban van, hogy miért nem vesszük észre, hogy mit kellene tennünk, hogyan kellene mozdulnunk, hogyan kellene egy állapotot megvalósítanunk, hogyan kellene teremtenünk. Holott rajtunk múlik az ügy, velünk kellene megtörténjen. Mi vagyunk az alanya a boldogságnak (annak kellene lennünk). Elmondhatjuk, hogy sok ember keresi a boldogságot, és mégsem boldogok. De vajon miért? Azért, mert valamit nagyon elvétenek. Azért, mert a boldogság is rejtély.
Van egy zen tanítás: a Holdra mutató ujj. „Nicsak a Hold!” – mutatunk valami külső dologra. És oda kapjuk a fejünket a Hold felé, és nem is gondolunk az ujjra, észre sem vesszük az ujjat, ami a figyelmet a Holdra felhívta. Holott a mutatás, a megmutatás sokkal fontosabb dolog a Holdnál. Az érdekesebb jelenségek máshol, közelebb játszódnak le, nem arrafelé, amerre az utalás történik. Vegyük észre az ujjat, és haladjunk tovább ebben az irányban! Látni fogjuk, hogy a legfontosabb jelenségek még „a Holdra mutató ujj”-nál is beljebb játszódnak le. Egészen belül! Itt!
A módszer megalkotója Connirae Andreas, aki testvérével, Tamara Andreassal együtt dolgozta ki a módszert. A mély belső átalakulás segítségével maradandó változásokat érhetünk el olyan területeken, ahol eddig hosszas önkeresés vagy elemzés sem hozott eredményt, különösen akkor, ha a kérdés érzelmekkel kapcsolatos. Egy mély belső átalakulás sokszor csak egy-két óráig tart, de a hatása örök életre megmarad.
Tréningünk gyengéd és egyben hatékony módot kínál arra, hogy problémáinkat – rossz szokást, betegséget, nem kívánt érzelmet vagy bármilyen válságot – lehetőségnek tekintsünk eddigi életünk túllépésére, és felfedezzük a belső teljességet, ami életünk alapjává válhat. Segítségével egy negatív viselkedésből, késztetésből, hiedelemből kiindulva olyan egységre, szeretetre és kozmikus békére irányuló tudatállapotokat fedezhetünk fel, amelyeket a különféle misztikus iskolák évszázadok óta keresnek – és amelyek – különös módon – negatív mintáink mögött rejlenek.
A módszer biztonságos és néhány óra alatt megdöbbentő felfedezésekhez juthatunk. A gyakorlatok során a résztvevők megtapasztalhatják, hogy bármilyen zavaró viselkedésük, rossz szokásuk, érzelmük milyen jó, pozitív célt szolgál. A célok láncolatának feltárása megmutatja, hogy végső, legalapvetőbb célunk: a jelenlét. Teljességben élni, egésznek lenni, értékesnek lenni, megtapasztalni, hogy eleve megvan bennünk a mindenséggel való kapcsolat. A célok láncolatának következetes végigkísérése mély, belső megtapasztaláshoz és átalakuláshoz juttat. Ezért a változások, melyek a gyakorlatok elvégzése közben jönnek létre egy finom, belülről induló megnyílást, erős átalakulást indítanak el. Ezek az állapotok azonosak a transzcendens vagy spirituális élményeknek nevezett állapotokkal, amelyek által egyre inkább felfedezhetjük, hogy abból az egyetlen belső természetből és erőforrásból indul ki életünk, amik igazán vagyunk. Életünk során, a közös munka alatt ezt a bennünk már meglévő teljességet tárjuk fel.
A gyakorlat többszöri ismétlése nemcsak egy ideiglenes jó érzéshez, hanem új, „belső központból” megélt élet alapjaihoz is közelebb visz.
Amit a tréningen kínálunk:
Ki az utcára! Ki a térre!
Szerző: Tálas Lőrinc
Lehetne sorolni miért kell Orbánnak mennie – az egész piramissal együtt, amit maga alá hordott haverokból, végtelenül lojális senkiháziakból, plagizátorokból, karrierista túlbuzgókból, arrogáns kiskirályokból, közveszélyes fantasztákból és nettó hülyékből –, de mindez felesleges. Van egy ok, amely minden mást überel. Mégpedig az, hogy nem jó kormányzással akarja megnyerni a következő választást, hanem a választási szabályok átszabásával.
Az Orbán-kormány egyfelől éppen azon dolgozik, hogy maradék népszerűségét is eltüntesse, másfelől, hogy ennek ellenére se lehessen képviselőit könnyedén elzavarni oda, ahová a jelek szerint valók (segítek: ez a hely nem a Kossuth téren van és nem Steindl Imre tervezte). Az egyéni választókörzetek átszabása, a regisztráció felesleges és értelmetlen bevezetése, az egyfordulós rendszer mind egy irányba mutatnak: a Fidesz(-KDNP) hatalmon maradását segítik.
Van azonban ezeknek a változásoknak egy olyan eleme, amellyel nem csak az a baj, hogy nehezíti a jelenlegi kormány leváltását, hanem az is, hogy lehetetlenné teszi a rendszerváltás óta kialakult politikai elit megújulását is. Orbánnak semmi sem fekszik jobban, mint az, ha kihívója az utódpártból, vagy egy, az utódpárthoz köthető személyek dominálta szövetségből áll. Az, hogy a vegyes választási szisztémában az arányosság felől még jobban a többségi elv érvényesülése felé tolják a csúszkát a jelenlegi kormányerők mellett kedvez az előző két ciklusban hatalmon lévőknek is. Nélkülük ugyanis lehetetlenné vált a kormányváltás. Velük viszont eddig is értelmetlen volt.
Az egyfordulós rendszerben az nyer, aki a 106 egyéni választókörzet többségét hozza. Egy kormánypárti és több ellenzéki jelölt esetében ennek kimenetele nem túl bíztató: ha a Fidesz – akár minimális különbséggel, de – nyer az egyéni választókörzetek többségében, akkor is megszerezheti a kormánytöbbséget, úgy is, ha összeadva kétszer annyian szavaznak más pártokra vagy más pártok jelöltjeire. Ebben a helyzetben egyszerre kellene létrejönnie egy földcsuszamlásszerű változásnak a szavazók hangulatában, hogy az erősen kormányváltóra forduljon és ezzel egyidejűleg létrejönnie egy, valamennyi, a kormánytól balra elhelyezkedő ellenzéki erőt összefogó, körzetenként csak egy jelöltet indító választási tömbnek ahhoz, hogy az Orbán-kormányt el lehessen zavarni.
Egy gondolatkísérlet erejéig fogadjuk el, hogy létrejön a nagy, Orbán-ellenes koalíció. Ha így lesz, de nem társul olyan mindent elsöprő kormányváltó hangulattal, mint amilyen győzelemhez segítette a Fideszt, akkor könnyen lehet, hogy nem sikerül kormányt váltani, ám sikerült a részvétellel szentesíteni az előre elcsalt választások eredményét. Erre a forgatókönyvre az egyéni választókörzetek Fideszre szabása mellett minden esély megvan. Az sem kizárt, hogy Orbánt mindössze csekély parlamenti többséggel sikerül legyőzni; azonban, ha a jelenlegi jogállampárti ellenzék nem szerez ehhez alkotmánymódosító többséget a következő Országgyűlésben, akkor a kormánynak meg lesz kötve a keze, de annyira, hogy a kormányzás értelme is megkérdőjeleződik.
Az alkotmányozó többség megszerzése egyszerre tűnik irreálisnak és – ha jobban belegondolunk – szükségtelennek. Bőven elegendő lenne, ha a következő kormány ellenzéke, nem kizárólag a Fideszből és a Jobbikból állna, ha az ellenzék egy része a kormánnyal szavazna a jogállam visszaállítása mellett. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a választási rendszer ne kényszerítse házasságra a jogállampárti ellenzéket, hogy a választás ne egyszerűsödjön ismét két táborra (és a Jobbikra). Részben pedig azért, mert Isten ments kétharmaddal még egyszer felhatalmazni egy olyan kormányt, amely hatalomra jutása előtt fő, sőt egyetlen üzenetévé a kormányváltást tette, mintha az önmagában mindent megoldana, ha többé nem „ezek” lesznek hatalmon.
A közös ellenség elvén szerveződő politikai táborokban törvényszerűen eltűnnek az eltérő véleményen lévő kisebb csoportok, az idealisták helyét átveszik az opportunisták, a tehetség, hozzáértés helyett pedig a vazallusi mentalitás lesz az előremenetel záloga. Példáért se kell messzire szaladni. A „nemzeti együttműködés rendszere” nem azért olyan, amilyen, mert a jobboldal csakis ilyen lehet, szemben a felvilágosult ballal. Nem is elsősorban azért, mert Orbánnak nincsen ellenére a hatalomkoncentráció. A hideg polgárháborús logika az, amely fanatikus szurkolótáborokká silányítja a valaha értékrendek mellett felsorakozott politikai közösségeket, kedvez a végső győzelmet ígérő vezetőknek, kontraszelekcióhoz vezet a párthierarchia alsóbb szintjein, és folyamatosan felmentést ad a visszaélések következményei alól.
Ebben a helyzetben logikusan merül el a teljes elutasítás, a bojkott lehetősége is, ám ezzel is akad néhány probléma. Például egyetlen párt sem hagyhatja cserben a választóit, nekik tartozik azzal, hogy képviseli őket az Országgyűlésben, ráadásul a kormány leváltásának kulcsa épp a tétlenek és bizonytalanok megnyerése, az ellenzéki erők megerősödése lenne, nem pedig az, hogy a politikai szereplők saját választóik mellett hátat fordítanak nekik is. A bojkottnak továbbá előfeltétele, hogy a választásokat az elcsalt szabályok szerint tartsák meg. Márpedig ezt nem kéne sem hagyni sem megvárni. Ahogy azt sem, hogy rádőljön a Fideszre a szétvert ország. Orbánnak azért kell mennie, mert az általa teremtett „nemzeti együttműködés rendszere” kártétel a társadalomnak. Nincs fontosabb feladat ma, mint a NER lebontása.
Egyszerűen meg kell akadályozni, hogy a választási szabályokat a Fideszre szabó törvények érvényben maradjanak.
Nem várhatunk a tesze-tosza pártokra vagy a „választói mozgalmakra”, amelyek azon tanakodnak, miként lenne célravezető alkalmazkodni az átírt szabályokhoz. Ezek a szabályok külön-külön is tiltakozásért kiáltó mértékben, együttesen pedig olyan súlyosan korlátozzák a közügyek intézésébe való beleszólási jogunkat, hogy minden választónak kötelessége ellenállni.
Eljött az ideje az engedélyezett és nem engedélyezett tüntetéseknek, a tömegrendezvényektől az ülősztrájkokon és útlezárásokon át a munkabeszüntetésekig. A kormány számtalan társadalmi csoport érdekét sértette meg, a létminimum alatt élő milliókét, leszázalékoltakét, hajléktalanokét, az egyetemre járó vagy oda készülő fiatalokét, és a sor tetszőlegesen folytatható. Intézkedései kirívóan szegény-, szabadság- és társadalomellenesek. A fenti csoportoknak módjában állna választásokon véleményt mondani a kormány teljesítményéről, ám ennek lehetőségét – ha el teljesen nem is vették – jelentősen meggyengítették. Most ez ellen kell tiltakozni, ha szavazni nem lehet, vagy nem maradt sok értelme, akkor eljött az erőszakmentes polgári engedetlenség ideje.
Ha a kormány a rábízott hatalommal visszaél és azt saját leválthatatlanságára fordítja, akkor meg kell buktatni azokkal az eszközökkel, amelyeket nem vett el és nem is tud elvenni. A hatalom birtokosai kénytelenek figyelembe venni a társadalom akaratát, amelyet az nem csak jogi következményekkel bíró módon, választásokon tud kifejezni. Ha a tiltakozással sikerül tematizálni a közéletet, és széleskörű támogatást nyerni a regisztráció eltörlésének és az arányosabb, nem a Fidesz győzelmét segítő választási rendszernek, akkor a közvélemény kikényszerítheti, hogy a parlamenti választásokat oly módon tartsák meg, hogy az érdemi beleszólást jelentsen az ország ügyeibe. Ha a kormány nem enged, akkor létre kell jönnie a jogállampárti ellenzék egy olyan együttműködésének, amely nem a kormányra kerülést nevezi meg céljának, hanem kizárólag a választások újbóli kiírását egy olyan rendszerben, amely a társadalom véleményét tükrözi a Fidesz érdekei helyett.
Foglaljuk el tehát a köztereket és a kormányhivatalokat, bénítsuk meg a kormányzati és képviselői oldalakat, firkáljuk össze a kormány propagandaplakátjait, indítsunk faxeltömítő akciókat, hirdessünk sztrájkot, üzenjük ezerféleképpen, hogy „Túlmentetek egy határon. Így, vagy úgy, de bukni fogtok!”
1Pár|kapcsolat
- mert az Egy mindig téved,
- mert az igazság Kettővel kezdődik,
- mert az Egy nem tud bizonyítani,
- mert a Kettőt már nem lehet megcáfolni,
Az emberi kapcsolatok létrejöttének és elmúlásának egyértelmű okai vannak. Ha olyan korban élünk, amely a kapcsolatok és a szerelem számára a lehető legrosszabb feltételeket nyújtja, lehet egyértelmű az is, hogy nekünk magunknak kell cselekednünk! És ezt viszont a mai korunkban már nagyon jó eséllyel tehetjük. Sokakban felmerülhet a kérdés: Hogy ezt miért tegyük?
mert akár hihetjük, hogy az az igazi szerelem, amely csak úgy „megtalál” bennünket!
A rövid válaszunk, hogy egyszerűen csak kötődni akarunk másokhoz, boldogok akarunk lenni és életünk megannyi megismételhetetlen pillanatát meg akarjuk osztani valakivel, a társunkkal!
Találkozásaink alatt azzal foglalkozunk, hogyan induljunk ki „egymás nem ismeretéből”, abból, hogy akarjuk megismerni a másikat és ezt az érdeklődést hogyan tartsuk fenn. Hogyan kerüljük el az általánosítás és feltételezés csapdáit. Hogyan ámítjuk magunkat és tévedünk el a jelekben, az „azonos hullámhossz” vagy mai tetszetősebb nevén „chemistry”érzésében és ezzel „hogyan élünk vissza” amikor is a „szavak nélküli megértés” lesz a fő kommunikációs csatorna kapcsolatunkban. És megtanulhatjuk tréningünkön azt, hogy a„szavak nélküli megértéssel” mennyire nehéz gondolatokat cserélni, és ha elveszítjük a kapcsolatot a valósággal, akkor hogyan veszhet el a kapcsolat valósága is…
Súlyos tévedésben van az, aki ezeket a késztetéseket másodrendűnek tekinti a Teremtő Akarattal, a Hatalom Akarásával, az Ismeretlen Felkutatásával és az Ítélőerő gyakorlásával, ezekkel a sajátosan férfi tulajdonságokkal összevetve. Ezek kétségkívül nélkülözhetetlenek a világ mezején épp úgy mint a Belső Elmélyedéshez, de önmagukban véve egyoldalúak, és konstruktív jellegük könnyen destruktívvá fordulhat. E tendenciának az elszigetelt férfi princípium nem képes gátat vetni, és itt van nagy szükség a női tulajdonságokra.
A női tulajdonságok épp oly erősek, mint a férfi tulajdonságok, de finomabb módon fejtik ki hatásukat. Nagy szükségünk van minél több olyan nőre, aki birtokában van az ősi és természetes női képességeknek és művészeteknek.
A férfi Siva, a formátlan Fény; a nő Shakti, az Áramlat, a fény ellenpontja és megtestesítője. Testet öltés nélkül a Tudat Világossága üres öntudat marad. Miután az öntudat az egyik legnagyobb értékünk, könnyű belátni, miért van oly nagy szükség a Shakti princípiumra.
A Nő, legmagasztosabb alakjában a Mennyei Szűz, ami nem más, mint Boldogság (Bliss) Áramlata. Az Áramlat Szűz, mivel jellemzője a folytonos-megújulás. Noha a Tűz Bölcsessége járja át, Ő mégis Szűz marad, mert Önazonossága folytonosan változik. A Bölcsesség és a Szűz egyesülése ad életet Krisztusnak: ez az igazi Szeplőtelen Fogantatás. Ez az egyesülés a megnevezhetetlen Öröm, aminek minden más elragadtatás, csupán halvány árnyéka. Ez a mélységes és maradandó Öröm a valódi és nemes vallásos érzés megkülönböztető jegye. A vallásos köntösbe bújt kétségbeesés a kudarc jele. Csak a hamis vallás kelt félelmet. A Szentség Szabad és Örömteli.
…és legfőképpen megtanulhatjuk azt, hogyan legyünk egy kicsivel is boldogabbak, mint eddig voltunk, ne annyira megkeseredettek, mint látjuk néhányunkon közelünkben!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)