1Pár|kapcsolat

• mert az Egy mindig téved,
• mert az igazság Kettővel kezdődik,
• mert az Egy nem tud bizonyítani,
• mert a Kettőt már nem lehet megcáfolni,

Az emberi kapcsolatok létrejöttének és elmúlásának egyértelmű okai vannak. Ha olyan korban élünk, amely a kapcsolatok és a szerelem számára a lehető legrosszabb feltételeket nyújtja, lehet egyértelmű az is, hogy nekünk magunknak kell cselekednünk! És ezt viszont a mai korunkban már nagyon jó eséllyel tehetjük. Sokakban felmerülhet a kérdés: Hogy ezt miért tegyük?

mert akár hihetjük, hogy az az igazi szerelem, amely csak úgy „megtalál” bennünket!

A rövid válaszunk, hogy egyszerűen csak kötődni akarunk másokhoz, boldogok akarunk lenni és életünk megannyi megismételhetetlen pillanatát meg akarjuk osztani valakivel, a társunkkal!

Találkozásaink alatt azzal foglalkozunk, hogyan induljunk ki „egymás nem ismeretéből”, abból, hogy akarjuk megismerni a másikat és ezt az érdeklődést hogyan tartsuk fenn. Hogyan kerüljük el az általánosítás és feltételezés csapdáit. Hogyan ámítjuk magunkat és tévedünk el a jelekben, az „azonos hullámhossz” vagy mai tetszetősebb nevén „chemistry”érzésében és ezzel „hogyan élünk vissza” amikor is a „szavak nélküli megértés” lesz a fő kommunikációs csatorna kapcsolatunkban. És megtanulhatjuk tréningünkön azt, hogy a„szavak nélküli megértéssel” mennyire nehéz gondolatokat cserélni, és ha elveszítjük a kapcsolatot a valósággal, akkor hogyan veszhet el a kapcsolat valósága is…

Megtanulhatjuk azt, hogyan ismerjük meg jobban magunkat, tudattalan folyamatainkat, azt ahogyan a tudatunk gondolkozik és tudattalanunk irányít… Az ismerkedés, a megismerés során, egy párkapcsolatban, hogyan lehet dolgozni tudattalanok összjátékán. Megérteni, hogy párkapcsolatban az egyik fél tette, a másik fél cselekedete is. Másként szólva megérteni azt, hogy az egyik fél léte, a másik fél léte is… még akkor is, ha szívesen hisszük azt, hogy létezik olyan, mint önálló ÉN és önálló TE! Megtanulhatjuk és megérthetjük, hogy a kapcsolatépítésben és megtartásában milyen nagy szerepe van a minőségi kommunikációnak az „azonos hullámhosszon vagyunk” érzése vagy szótlanság más formái helyett.S a gyönyör szétosztása nagy szerepet játszott magasztalásában és hatalmában. Manapság a nők túl gyakran levetkőzik nőiességüket, és a férfiakat utánozzák, megtagadva saját természetes dicsfényüket és erejüket. Ez valójában a kelleténél nagyobb megtisztelése a férfi-erőnek és a férfi-szerepnek. A külső megtestesülés azon sűrűsödése, ami a nő, világunk olyan szükségletét alkotja, amely manapság különösképpen fontos. A világban aránytalanul nagy fölényben van a durva akarnokság. Szükség van tehát valamilyen ellenerőre, s ezt egyedül a nőtől várhatjuk. Ezen alapvetően női jegyek közül, a következők a legszembetűnőbbek: Szépség, Szánalom, Gyöngédség, Báj, Elragadtatás, a bevált értékek őrzése, stb.

Súlyos tévedésben van az, aki ezeket a késztetéseket másodrendűnek tekinti a Teremtő Akarattal, a Hatalom Akarásával, az Ismeretlen Felkutatásával és az Ítélőerő gyakorlásával, ezekkel a sajátosan férfi tulajdonságokkal összevetve. Ezek kétségkívül nélkülözhetetlenek a világ mezején épp úgy mint a Belső Elmélyedéshez, de önmagukban véve egyoldalúak, és konstruktív jellegük könnyen destruktívvá fordulhat. E tendenciának az elszigetelt férfi princípium nem képes gátat vetni, és itt van nagy szükség a női tulajdonságokra.

A női tulajdonságok épp oly erősek, mint a férfi tulajdonságok, de finomabb módon fejtik ki hatásukat. Nagy szükségünk van minél több olyan nőre, aki birtokában van az ősi és természetes női képességeknek és művészeteknek.

A férfi Siva, a formátlan Fény; a nő Shakti, az Áramlat, a fény ellenpontja és megtestesítője. Testet öltés nélkül a Tudat Világossága üres öntudat marad. Miután az öntudat az egyik legnagyobb értékünk, könnyű belátni, miért van oly nagy szükség a Shakti princípiumra.

A Nő, legmagasztosabb alakjában a Mennyei Szűz, ami nem más, mint Boldogság (Bliss) Áramlata. Az Áramlat Szűz, mivel jellemzője a folytonos-megújulás. Noha a Tűz Bölcsessége járja át, Ő mégis Szűz marad, mert Önazonossága folytonosan változik. A Bölcsesség és a Szűz egyesülése ad életet Krisztusnak: ez az igazi Szeplőtelen Fogantatás. Ez az egyesülés a megnevezhetetlen Öröm, aminek minden más elragadtatás, csupán halvány árnyéka. Ez a mélységes és maradandó Öröm a valódi és nemes vallásos érzés megkülönböztető jegye. A vallásos köntösbe bújt kétségbeesés a kudarc jele. Csak a hamis vallás kelt félelmet. A Szentség Szabad és Örömteli.

…és legfőképpen megtanulhatjuk azt, hogyan legyünk egy kicsivel is boldogabbak, mint eddig voltunk, ne annyira megkeseredettek, mint látjuk néhányunkon közelünkben!