Ady szerelmi költészetét két nőalak uralja: Léda (Brüll Adél) és Csinszka (Boncza Berta).
A férfi és nő viszonyának többnyire feloldatlan anagonizmusa (ellentéte) fogalmazódik meg a Lédával a bálban és a Héjanász az avaron című verseiben. Az idős, beteg költő „elbocsájtó szép üzenete” igazából a Csinszkához írt Örizem a szemed című művében fogalmazódik meg igazán.
József Attila zsengéi között is találkozunk szerelmes versekkel.
A reménytelen szerelemből fakadó versek egyik figyelemre méltó gyöngyszeme a "Csókkérés tavasszal" című vers..
A"Lányszépség"című versében Balassira emlékeztetően hódol a lány és annak szépsége előtt: "..Szépség, bárhová lépsz.. Neked lobog fel mindenütt a lángész ..Csak lelkem tép még egy utolsó rózsát.. mint bánatkertész kis örömvizét, Szirmát elődbe halkan hinti szét.”
A költő első igazi nagy szerelme Vágó Mártával. Kapcsolatukban kezdettől ott feszeng az odaadó szerelem és az elhidegüléstől való félelem.
Egy lillafüredi írói rendezvény véletlen félbeszakadásának köszönhető a világirodalom talán legmonumentálisabb szerelmi költeményének a megszületése. Ihletője Szöllősi Henrikné Marton Márta volt. Márta különleges szépsége, környezetében mindenkit magával ragadott, József Attilát is megbabonázta..
1937. február 20.-án ismerkedik meg utolsó szerelmével, Kozmutza Flórával. A pszihológusnő szépsége, intelligenciája rabul ejti a költőt. A Flóra-szerelem mégegyszer megajándékozza a boldog reménykedés érzésével (Megméressél). E költeményben újra felcsendül a Balassi-féle életigenlés. A Flórához szóló költeményekben a sokat szenvedett ember utolsó életmámora zeng föl.(Én, ki emberként)
Flóra nem tudja, nem meri vállalni a költőt. E sorscsapás súlya alatt ismét összeomlik József Attila.. Ez vezetetett a szárszói katasztrófához, ahol vonat alá vetette magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése