http://tekasztorik.blog.hu/2013/01/02/heves_guszti_es_a_szamarszalami
3 évvel ezelőtt történt, mikor még a tékás bizniszben nyomultam, hogy volt vagy 4 szabadnapom egybe', mondta Fater, itt a remek alkalom, menjünk le a Héves Gusztihoz a Tiszához és készítsünk szamárszalámit, mert a Héves Guszti abban kurvanagy.
Namármost, itt álljunk meg egy pillanatra.
Egyrészt a Kis Viku soha életében nem látott meghalni olyan dolgot, ami mondjuk 15 centinél nagyobb és elevenszülő, mert a Kis Viku nem bírja az ilyet, de nagyon nem. Se desznyóvágás, se harcsa belezés, se semmi kannibál-barbár dolog, 5 évvel ezelőtt tudtam meg például azt is, hogy a lókolbász nem azért lókolbász, mert nagy, hanem mert a paciból készítik, na, gondolhatod, totál kész voltam hetekig és ez pont akkor történt, mikor azt is megtudtam, hogy a combnyak törés nem azt jelenti, hogy olyan balfasz módon taknyolsz el, hogy eltörik a combod meg a nyakad, hanem hogy a combnyak az a combnak ottan a része neki.
Jóvanna, néha késve jutnak el hozzám bizonyos infók, és? Vállalom.
Visszakanyarodva, mondtam Faternak, hogy a puszta gondolattól is kiráz a hideg, hogy a szamár meg a szalámi így, egy szóösszetételbe belepaszírozva, na hát tuti nem megyek sehova az kurvaisten. Mondta az öreg, hogy nem kell befosnom, van ott 2 gyerek, nyilván nem előttük fog zajlani a ásemény, a Héves Guszti felesége meg csinál bográcsban pörkűttet meg túrós csuszát (azt a sütőben, nem a bográcsban) és a Héves Guszti felesége igen jól főz, szóval rohadjak meg, elcsábultam, de a lelkére kötöttem Faternak, hogy ezt a csacsi dolgot ezt...ne erőltessük ha lehet.
Beültünk a gépjárműbe, lementünk a nem tudom hova mert helységnevekben elég tré vagyok.
Kiszálltunk, már jöttek is a Héves Guszti kis lurkói, marha édesek, bementünk a házba, lepakoltunk, velkám drinknek meg bevertünk egy kóserszilvát a hosszú és poros út emlékére.
Ja várjá, pislogsz itt értetlenül, drága óvasó, mert nem is tudod, fater honnan ismeri a Héves Gusztit.
Kérlekalássan 2002 telén Faternak el kellett hoznia egy verdát Szentendréről.
Gondolta, kimegy hévvel és visszajön az ótóval, mert az a logikus eljárás.
Fel is pattant a zöld szörnyetegre a Batthyány téren, majd menetrend szerint el is indultak.
Egyszer csak, Csillaghegy magasságánál, azt látja az ablakból, hogy a megállóban egy kisebb baráti társaság ül egy kempingasztal körül (A hév megállóban, he! hát hogy?!) és söröznek, cigiznek,szakadnak a röhögéstől.Fater nem értette, mi ez az instant fesztivál, lehúzta az ablakot és kihajolt megnézni az eseményeket, nehogy má lemaradjon valamirűl!
Eltelik pár másodperc, hát mit lát?
A vezetőfülkéből, anyaszült meztelenül kirohan a pilóta és "Hajrá Újpest, hajrá Újpest" kurjongatással végigszalad a peronon, majd vissza a vezetőfülkébe.
A kis csapat a kempingasztal körül konkrétan a földön fetrengett, persze Fater szeme sem maradt szárazon, mert azé ilyet nem lát minden nap az ember, hogy megkettyósodik a sofőr, de aztán elindult a masina és beértek Szentendrére. Faternak, akinek a szíve helyén egy kurva nagy zöld sas ficánkol, kicsit baszta a csőrét, hogy mi volt ez a jelenet, ezért a végállomásnál megvárta a Héves Gusztit, aki fülét farkát behúzva menekült a szolgálati helységbe és utána eredt. Megkérdezte, mi volt ez a nudista produkció, na nem is az esztétikai része meg maga a műsor érdekelné, hanem miért pont Újpest?
Héves Guszti elmesélte neki, hogy hát elvesztett egy fogadást, történetesen Fradi-Újpest meccsről volt szó, és hát abban fogadtak, hogy a vesztes, anyaszült péniszben, végigrohan a csillaghegyi peronon, amúgy Héves Guszti is fradista, na ekkor nagy kő esett le Fater szívéről, aztán beszélgetni kezdtek (pasiknál, tudod, nem kell sok közös kapcsolódási pont egy öribarisághoz: foci, pia, kocsik,pina), aztán Héves Guszti is csatlakozott később az öreg baráti köréhez és elkezdett lejárni a Pöttyösbe, mikor a Fradi rúgta a bőrt.
Szóval, így ismerkedtek meg, csak hogy képbe legyél, mert aztán írod a hülye íméleket, mert nem érted ki kicsoda.
Visszatérve a történet vezér motívumához, megérkeztünk ugye a Tiszához, ott volt az asszony, a gyerekek, Bubu, a puli kutya, Zsanett, a még vágósúlyát el nem ért malac és Adolf, a szamár.
Namármost várjá', mert Adolf az egy külön történet.
Megkérdeztem a Héves Gusztit, hogy szerencsétlen állat miért lett Adolf, és legnagyobb döbbenetemre, nem várt ideológiai fejtegetést kaptam cserébe!
Kérlekszépen. Ugyebár minden évben kinyírnak ezek ott egy csacsit. Ráadásul olyan csacsit, akit alapvetően szeretnek ők is meg a gyerekek is. A csacsi megölése előtt mindenképp el kell fogyasztani vagy háromnegyed liter pálinkát, mert ki az az elmebeteg, aki JÓZANON megölne egy csacsit! Hát senki.
Naszóval.
Mikor az ember már nem szomjas, akkor felhergeli magát, hogy ölni tudjon. Egy Golgotai Szent Teréz vagy egy Jézus nevezetű szamarat nem lehet dühből lemészárolni, mert lelkifurkát okoz. Nade egy Adolf! (A tavalyi Sztálin volt, előtte Gyurcsány, meg Viktor, mikor-ki), szóval mindenképp olyan név kell, amire fel lehet hergelődni így harag ügyileg, ezért az idei szamár az Adolf.
Köszönjük, most már ezt is tudjuk.
Telt múlt az idő, én meg még mindig nem bírtam az alkoholt, most sem, de nagyon igyekszem és sokat edzem, szóval a harmadik feles után nekiálltam megtartani Adolf védőbeszédét, beleszőve olyan fogalmakat, hogy az élet értelme, ne ítélj, hogy ne ítéltess, BAZMEG EZ EGY ÉLŐLÉNY!, inkább öljetek meg engem, satöbbi, tudod, olyan kacifántos retorikával, amire csak egy ex-bölcsész képes, na, meg is lett a hatása, mindenki csak nézett rám üveges szemekkel, hogy ebbe meg mi ütött, így aztán újra kellett pozicionálnom a szövegkörnyezetemet és azt mondtam, ne nyírjátok ki a szamarat, mert szólok az állatvédőknek, az áentésznek, a köjálnak sőt még a távhőnek is (bár őket nem tudom miért kevertem bele a sztoriba, de tökmindegy), mire mondták nekem a gyilkosra keményedett férfiak, hogy márpedig itt vér fog folyni ma este, mert bennük tombol az ősi vadász erő, érzik, ölniük kell, úgyhogy kusshadjak el mert megjárom.
Nekem meg, tudod milyen vagyok, olyan a lelkem hogy ha egy muslica nekirepül az ablaküvegnek és meghal, 3 hétig bőgök, szóval nem volt olyan verzió,hogy a jelenlétemben megölnek egy szamarat, hát bazmeg az már majdnem ember! denem? Mé mi jön a szamár után? Kutya, majom, ember! Hádde nincs igazam? Szamarat ölni majdnem olyan mintha megölnéd a szomszédodat!
Na mindegy, éreztem, hogy akármilyen érvelést vetek be, az instabil lábakon áll, így taktikát változtattam.
"ÖLJETEK MEG ENGEM, ROHADT GENNYLÁDÁK!"-ordítottam, jelzem, nem voltam már szomjas és ezzel a csatakiáltással az asztalhoz vágtam 3 üveg pálinkát és egy üveg bort, amik szépen el is törtek a nedű pedig békésen csordogált a földre.
Öcsém, mint bikának a vörös posztó, ezek vérben forgó szemekkel felpattantak és elkezdtek kergetni.
Tiszta indul a bakterház volt, én, mint Bendegúz, káromkodva rohantam elől, ki a kertkapun, át az úton, le a Tiszapartra, ott meg rohanás a homokban ezerrel, ezek ketten meg utánam, Héves Guszti kezében egy nyárs, faternál egy böllérkés, gondoltam, fele se tréfa, ezeket most aztán tényleg sikerült felheccelnem, tényleg úgy szedtem a lábaimat, mint aki az életéért küzd, miközben tudtam (pontosabban: reméltem), hogy ha utol is érnek, csak nem ölnek meg! Mondjuk a pálinka darabja 12ezer forint volt, mikor ez realizálódott bennem, akkor azé gyorsabban kezdtem szaladni.
Nos, gondolom jártál már folyóparton, az egy olyan hely, ahol esténként fiatalok üldögélnek, beszélgetnek a tábortűz mellett és néha elfogyasztanak ezt-azt, cigaretta formájában, csak hogy többet tudjanak nevetni.
Én a nagy rohanásban konkrétan 2 másodperc alatt nyomattam egy sámán tűzönjárást az ifjúságnak, mert úgy gázoltam el őket, hogy azt hitték jetit látnak!
Na akkor picit lelassítottam és elnézést kértem, hogy legyalultam a félig megsült szalonnákat, közben utolértek faterék is, akik alig kaptak levegőt és lerogytak a tűz mellé.
A fiatalok nem igazán értették, mi zajlik itt, mondtam hogy nó para csak fogócskázunk, ez ilyen régi busó hagyomány nálunk, télleg, semmi gond, kicsit szusszanunk ha nem baj.
Füvet kértek?-kérdezték kedvesen, én már nyújtottam is volna a kezem (nem vagyok valami nagy fogyasztó, életemben ha összesen 10 szál ilyen dolgot ha eltoltam, azt is 12 éve kb), de Fater rávágott egy marha nagyot a kacsómra, mondván Kis Viku ez nem gyerekeknek való, így aztán a Héves Gusztival felesben eltoltak egy lantot.
Gondoltam, majd lecsitulnak a fűtől én meg visszamegyek a házba mert kezd hűvös lenni, ott is hagytam őket és felmentem.
* * *
Reggel 8-kor ébresztget a Héves Guszti felesége, hogy keljek fel, mert mennünk kéne haza, ők is mennek valahova vendégségbe, leheljek életet az öregbe.
Csakhogy a ház urai nem voltak sehol. Denemám!
A házban nem voltak, a folyóparton sem, a kertben sem, hiába kiabáltunk, hívtuk őket, semmi válasz.
Fél12-kor találtuk meg őket az istállóban, a bokáig érő lószarban horkoltak édesdeden, Héves Gusztin a felesége rózsaszín pongyolája, fateron bajor népviselet és vörös paróka éktelenkedett.
Első gondolatom az volt, hogy ilyen amatőr állatos pornót forgattak biztos valami kelet-stájer kereskedelmi csatornának, az igazság sohasem derült ki, ugyanis nekik ott szakadt el a film, hogy eltörtem az üvegeket, gondolom az akkora sokk volt, hogy utána az agyuk automatikusan törölt minden fájlt.
Délután 2-re tudtunk belőlük embert csinálni, volt nagy fürdés meg tiszta ruhába öltözés, mondanom sem kell, a szagok még vagy egy hétig folyamatosan áradtak belőlük, de átmenetileg ez is jó volt.
Szépen elköszöntünk, szerencsére Adolf épségben megúszta a dolgot, aminek nagyon örültem, kiléptünk a kapun és elindultunk a kocsi felé, amit valahol kurvamessze hagytunk.
Mendegélünk az utcán és azt vesszük észre, hogy minden járókelő olyan furcsán néz faterra. Tudod ilyen megvető, undorodó, lapos nézéssel.
Szagolgatja magát az öreg, hogy miapicsa, ennyire érezni a szarszagot vagy mi, de hát aki az út túloldaláról is így néz, az csak nem érzi! No, így mentünk vagy 800 métert, mikor az öregnek elege lett a nézésekből és megállított egy fonott kosaras öregasszonyt.
-Csókolom, tessék már mondani, miért néz így rám mindenki a faluban?
Az öreg nénike szintén összeráncolta homlokát, mint a többiék és csak annyit mondott:
-Hát, ha maga volt az, aki hajnali fél négykor egy szál hózentrógliban és vadász kalapban szaladt végig a Fő utcán, "SZERETLEK ADOLF, GYERE HOZZÁM FELESÉGÜL" felkiáltással, akkor szerintem ne legyen ennyire meglepődve az úr!-mondta a néni, mi meg joviális arccal és nyújtott léptekkel távoztunk a tett helyszínéről és azóta a Tiszta környékén se jártunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése