Két hete volt a 45. születésnapom.

Egyébként sem éreztem magam valami fényesen.
 Lementem reggelizni. A feleségem azt sem mondta: 
Jó reggelt, nemhogy Isten éltessen. A gyerekek sem mondtak semmit,
 teljesen hidegen hagytam őket.

Úton az irodába már teljesen levert voltam. 
Bementem az ajtón és Janet, a titkárnőm felállt 
és így szólt: Isten éltesse sokáig, főnök!
 Na, ettől egy kicsit mindjárt jobban lettem.
Legalább egyvalaki nem felejtett el! 
Délig dolgoztam. Pontban 12-kor 
Janet bekopogott az ajtómon és azt mondta: 

- Főnök, ma van a születésnapja. 
Menjünk el ebédelni, csak mi ketten!
4 Nem a szokásos étterembe mentünk,
 hanem egy hangulatos kis falusi lokálba,
 hogy egy kicsit magunk lehessünk.

Ittunk két Martinit és elégedettek voltunk 
a kiváló ételekkel. A visszaúton Janet azt mondta:

- Tudja, olyan szép ez a mai nap, és ma van a születésnapja.
 Ne menjünk vissza az irodába! 
Menjünk fel hozzám és igyuk meg ott a délutáni kávét! 
Így felmentünk a lakására és kávé helyett megittunk még két Martinit és kényelmesen elszívtunk egy-egy cigarettát. 

Egy idő után Janet így szólt:

- Ha Önt nem zavarja, felveszek valami kényelmesebbet.

Csak beszaladok a hálóba, azonnal itt vagyok.
 Néhány perc múlva valóban jött is.

 A kezében egy születésnapi torta volt és őt követték: 
a feleségem, a gyerekeim és a közelebbi munkatársaink 
és a Happy Birthday-t énekelték. 
És én ott ültem a heverőn, és ....... 
a zoknimon kivül semmi nem volt rajtam!