2012. december 18., kedd


A figyelem ereje....avagy, hogyan keltsük életre a nőt.... 

Ha úgy követjük mozdulatainkat, ahogyan egy szerető szegezi a tekintetét elszántan 

Ha úgy követjük mozdulatainkat, ahogyan egy szerető szegezi a tekintetét elszántan a Kedvesére, tele csodálkozással, elragadtatással, hálával, akkor mozdulataink megtelnek élettel. Testünk ekkor felébred és mély érzésekkel válaszol imádatunk erejére, ez pedig elősegíti mindazt amire vágyunk…
Azt már tudhatjuk, hogy erőfeszítéseink eredményesek legyenek, ahhoz kívánatos ébernek maradnunk. Ám kérdés, hogyan tudhatjuk előidézni ezt az éber állapotot és ezt a figyelmet? Kezdhetjük azzal, hogy e tevékenységünket egy a saját magunkkal való munkakapcsolatnak tekintjük.


a figyelem ereje

Talán egy párhuzam az emberi kapcsolatok területéről megvilágíthatja, hogy is lehet érdemes bánnunk magunkkal.

Egy nő azt szeretné, hogy a férfi teljes, abszolút, egyáltalán nem elkalandozó figyelme csak rá irányuljon. Fürödni akar benne, elmerülni benne, és ha ezt megkaphatja egy férfitól, arra imádattal válaszol. Igazából nem akar semmi mást tőle, és minden, amit tesz – a kozmetikumoktól és a gyerekneveléstől kezdve addig, hogy vele megy, mint tengerész egy mezítlábas tengeri utazásra, vagy eltökélten ücsörög egy pléddel takarózva egy futballmeccsen – ezt a célt szolgálja. Minden szükséges lépést megtesz, hogy megszerezze ezt a figyelmet, és minél mélyebb ez a figyelem, minél jobban rá összpontosul, annál jobb.
Mi másért töltene órákat fiatalságának nagy részéből azzal, hogy különböző egzotikus járásmódokat és testtartásokat tanul meg, amelyekről úgy gondolja, hogy egyedivé és érdekessé varázsolják őt?
a figyelem ereje

Miért fedi be az arcát és a testét bőrradírral, iszappakolásokkal és kozmetikumokkal, tűri a vegyi kezeléseket a haján, tölt órákat hajszárítóbúra alatt, fordít órákat a testszőrzet eltávolítására, a manikűrre, pedikűrre, a szempillák göndörítésére és a frizurájának rendbetételére?

Azt akarja, hogy a figyelme szabadon elkalandozhasson, amerre kedve tartja. Azt akarja, hogy szórakoztassák és mulattassák. A figyelme szétszórt és szeszélyes. Olyan, mintha a két nem teljesen más fajhoz tartozna, mindkettő a másik ellentéte. Ahhoz, hogy előre lássa, milyen irányt vesz majd a férfi elkalandozó figyelme, a nő alkalmazkodni fog a férfi érdeklődéseihez, amelyek hirtelen váltanak taktikát és irányt. Ha a férfit a számítógép érdekli, a nő rejtélyesen érdeklődést fejleszt ki a számítógépek iránt, még akkor is, ha korábban soha nem érdekelték. Ha a férfit a tudományok vonzzák, a nő is módot talál rá, hogy érdeklődni kezdjen irántuk, és hasznossá tegye magát a férfi számára, így a férfi figyelmének látóterébe kerül, miközben ő a pillanatnyi szenvedélyének hódol.
Egy nő, aki igazi nő, akarja ezt a figyelmet, és bármit megtesz annak érdekében, hogy a kiszemelt férfi szétszórt figyelmét központosítsa, és magára vonja, akármennyire is megalázó, lealacsonyító vagy önfeláldozó ez a saját érdekeltségeivel szemben. Persze a nő végül teljesen feladhatja és követheti a saját érdekeltségeit, ha képtelen megszerezni a férfitól ezt a figyelmet ezekkel a fortélyokkal. De ha sikereket ér el ebben a játékban, akkor egy dolog, egyetlen egy dolog fogja érdekelni; egy teljes, komoly kapcsolat.
Azt akarja, hogy elérjék, megérintsék, beteljesítsék. A beteljesülés egy nagyon enyhe szó, amely nem tudja igazából kifejezni azt a mély gyötrődést, ami jellemzi egy nő tapasztalatait a férfiakkal való kapcsolatában, és a szavak egyedül nem fejezhetik ki az őt kísértő érzéseket, a tökéletlenség és a csalódottság érzését. A lelke legmélyén teljes szívéből azt szeretné, ha rátalálnának és megismernék. És így minden nő megtanul csillogó vonzerővé válni, remélve, hogy egyszer majd egy férfi figyelme megakad rajta, még ha csak véletlenül is – és végül megpihen rajta, felmelengetve a szívét és megfürdetve a teljes imádat intenzív sugárzásában.

Alapfeltételezéseket készítünk magunkról és másokról, amelyek szilárd meggyőződésekké válnak. Az egyetlen akarat amit magunk felett érvényesíthetünk a figyelem! Általában nincs elég akaratunk, hogy megfigyeljük magunkat, mozdulatainkat, ehhez erősebb figyelemre van szükség.
Ezt az extra érzelmi alkotórészt hívjuk imádatnak!
Ha mindezzel az erővel végezzük tevékenységeinket, képzeletünket összpontosítva komoly változásokban lehet részünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése