kortalan fiatalság városa:

Hétvégén az újságban olvastam egy olyan városról, amiről még idáig sosem hallottam. Felizgatta rendesen a fantáziámat, és azóta rákerestem oldalakra, érdekes dolgokat találtam róla.

Dél-Indiában, Tamil Nadu államban, a Bengáli öböl partján, Pondicherry-től 6 km-re terül el Auroville, a világ egyik legismertebb spirituális központja. 1968-ban Sri Aurobindo tanításai alapján szellemi és lelki társa, Mira Alfassa későbbi nevén: Anya alapította az indiai kormány és az UNESCO segítségével. A Virradat Városa. A város közepén foglal helyet a „város lelke” Matrimandir, egy hatalmas aranygömb.

Belül csigalépcsőn közelíthető meg a tizenkét hófehér márványoszlopos szentély, a kápolna közepén egy 80 centiméter magas kristály, amely a tető résén besugárzó fényt egyenletesen szerteszórja. Nincsenek bent szobrok, képek, virágok. Csak csend. Titokzatos ragyogás. Áhítat. Béke. Ez a csendes meditáció helye a közösség lakóinak és az idelátogatóknak.

A város 2500 hektáron fekszik, kb. 1500 lakosa van, több mint 30 országból érkeztek. 23 iskolája van, ahol szakmát is lehet tanulni. Mindenki azt tesz, amihez ért, és mindennap kötelező legalább öt órát dolgozni.  Érdekes dolgokat lehet még olvasni róla a neten. Például: A letelepedés szabályairól. Az életmódról. A természeti források tudatos, bölcs felhasználásáról.

”Auroville célja hogy a világ és az emberiség sürgető problémáira mint: környezetszennyezésre, szociális különbségekre, iskolázatlanságra, betegségekre, társadalmon belüli elidegenedésre, családok széthullására, modern életmódra, természet pusztítására és kizsákmányolására lehetséges megoldásokat keressen és kínáljon.”

Kofi Annan és a Dalai láma is járt itt. Auroville senkié, vagyis az egész Emberiségé. Itt az élet Isteni tudatosságot szolgálja.  Célja, hogy olyan életformát alkosson és mutasson az embereknek, ami a közösségi értékeken és összefogáson alapul. Véget nem érő tanulás, folyamatos fejlődés a kortalan fiatalság városa.

Még talán én is szívesen fognék bele, egy ilyen "új életbe".