Időmet ne kérdezd

Időmet ne kérdezd,

gondomat ne keresd,

ülök a fáradt ágamon,

s hallgatom a rengeteget.

Ne kérdezz semmit,

ne mozdulj, ne szólj,

majd, ha búcsúzol,

akkor érezni fogom.

Ha majd én halok bele,

akkor se gondolj másra,

akkor se kérdezz

válaszra várva.

Most elmegyek,

itt hagylak örökre,

ne keress választ,

örülj lelkendezve.

Hányszor tudtam eddig

új életre kelni, egy kedves,

édes szóra napsugárrá válni,

Meghaltam ezerszer

fogságod béna kínja alatt,

most elmegyek örökre,

lelkem halálát te okoztad!