"Csak egy vallomás

Mindig más a hibás! Már régen megállapítottam, hogy az emberek egy része ebben a boldog tudatban él. Ha felmerül a kérdés, hogy milyen hibája van, rögtön elintézi azzal, hogy sok. Viszont ha fel kellene sorolnia egy párat, bajban lenne. Sajnos, én is hajlamos vagyok erre. Miért van ez így? Talán azért mert nem akarjuk tudni, beismerni azokat. Tán attól félünk, hogy kevesebbek leszünk ettől. Pedig pont fordítva van.A barátok ilyen  esetben teljesen tévútra tudják vinni az embert, mert csak az egyik oldal történetét ismerik. Pedig mekkora segítség lenne az életéhez, ha tudnánk hogy min kellene változtatni. De leragadunk annál amit hinni, vagy tudni vélünk. S nem tudunk tovább lépni.  S mi sem egyszerűbb. Mást hibáztatni a félrecsúszott életünkért.

 Kell egy hibás! Mert mi nem vagyunk azok!!! Minket mindig a kívülálló okok vittek bele a történetbe. Én nem tehetek róla! Valaki más, de én nem!!!!! Mennyire egyszerű! De ugyanakkor szörnyű! 

Pedig én vagyok a hibás! Én tehetek róla! Nekem kell megváltoznom! Nem másnak! S jó lenne ha szégyellném magam, s lenne bennem némi alázat, némi megbánás! Tudjak bocsánatot kérni. Tudjak félni egyedül! Mint, ki elveszett ebben a világban! Tudjak ragaszkodni hozzá, hozzájuk. Kik még vannak körülöttem. Hisz szükségem van a szeretetére,- szeretetükre. Nélküle, nélkülük elvesztem ebben a világban! Hisz mit érek szeretet nélkül? Hisz mit ér az élet, nélküle? Semmit. Szüleim nélkül, gyerekeim nélkül, szerelmem nélkül, barátok nélkül, emberi kapcsolatok nélkül. Mindazok nélkül mit nem lehet megvenni! Minek az értéke felüláll minden anyagi érték felett. Nos, Ő s Ők, kik előtt meg kell alázkodnom, hogy személyiségem erősödjön, javuljon. Boldogan megteszem! Boldogan s őszintén, magamért!"

Csak egy vallomás, hogy tovább tudjunk lépni, hogy képesek legyünk megváltozni,- ha alapjaiban nem is,- de legalább érezzük meg, és próbáljunk javítani azon a rögzült dolgon, amely miatt, mind ugyanabba a hibába esünk. Tanuljunk meg elengedni, ne akarjunk csak birtokolni, adjunk időt,- levegőt a társunknak, - gyerekünknek. Adjunk szeretet minden hozzánk közelállónak, - Nekik is nagy szükségük van erre. Simogassunk ne csak a szavainkkal, hanem tetteink is legyenek összhangban az irántunk érzettekkel. Köszönjük meg nekik, amikor őszinte szívvel megajándékoznak minket,- még-ha az az ajándék nem is kedvünkre való. Ne azt nézzük, hanem a szándékot. Szeretet és megbecsülést kapni, mindenki szeret,- mi ne csak elvárjuk, hanem adjuk is meg azt azoknak, akik oly közel állnak hozzánk, hogy már ettől kisebb űr nem is létezik. Tudjunk megbocsájtani. Keressük meg magunkban azokat a negatívumokat, amelyek a másik embert számunkra érthetetlen lépesekre sarkallták. Hibást ne keressünk, mert az életünk "tévedések vígjátéka" ! Ha mégis jól színészkedünk, boldog lehet az életünk!

DE HIBÁST....SOHA NE KERESSÜNK!!!!! De, hibást ....soha ne keressünk!!!!!