Várok rád szerelem Eljött a nyár, hol maradsz szerelem, miattad élek örömtelen, vigaszom volnál, de nincs remény, kifogyott a tinta, amely lelkembe beírja, erővel bekarcolja, hogy a pillanat is tudja, a neved, az illatod, a hangod, a lelked, maga a csoda. Vártalak, akkor is, amikor lángoltál, égett a tűz, de Te nem voltál, mások oldalán vigaszt találtál. Megbújtam titokban a magány oldalán, ezeregy napig mesével oltottál. Szerettem mégis, ha viharként tomboltál, mindent körülötted lánggal borítottál, hatalmas, de fájó gyönyörűség voltál. Magányos tájakra életet csókoltál, szenvedéllyel éltél, amíg - jaj, ne mondd, hogy örökre elhagytál. Ha visszatalálsz, kérlek, ne is szólj már, égess, lobogj, perzselj, legyél egy lávaként feltörő gyönyörű kifogyhatatlan vulkán.

Madarász Erzsébet Terézia (Ma reggeli érzéseim:-))