Ha

ha dal volnék,
Néked énekelnék,

ha madárka,
szárnyaimon
hozzád repülnék,

hogyha virág volnék
néked illatoznék,

napként,
csakis neked ragyognék,

a tengervizét
miattad kékre festeném,

a fákon a lombokat
örökkön megőriztetném,

a földet,
melyen lépkedsz,

s a harmatos füvet,
pompás virágokkal
feldíszíteném,

mindezt csakis érted tenném,

csillagokkal szórnám teli,
minden éjszakádat,

s szívedet elkerülhetné
a bánat,

hozd el hozzám
a magányodat,

hozd el a lelkedet,
add nekem szívedet

szeress, ahogyan
én is szeretlek.

Metty