Gyermekkorom tarka lepkék, - ó, édes pillangók, könnyed libbenéstek oly mélyen megkapott, színes világotok szépséggé változott, ide- oda szálltok... virágról-virágra, illatos rózsáról mezei bogáncsra, hűtelenül mégis tovább libbentek, s keresitek a többi színes kincseket, ó gyermekkoromban, naphosszat bámultam, mily szépeknek tűntek nékem akkoriban, nem csak a pillangók, az édes lepkék, de maga a gyönyörű tengerkék ég, a felhők rajzai, elnéztem őket, s álmodtam általuk boldog helyeket, beutaztam vélük ismeretlen - távoli vidéket, soha nem látott tengernagy vizeket, láttam én bennük, néha rémeket, de a pillanat feledtette a másik képeket, jöttek az újabb szépséges fellegek, a madarak, akik mindig énekeltek, s hiszed, ha nem gyönyörű koncertet rendeztek, ha hallani szeretnéd, nyisd ki a lelkedet, mert ők elkísérték egész éltemet, cserben nem hagytak, most is itt zenélnek, Pavarotti helyett angyali éneket

Madarász Erzsébet Terézia (A mai nyári reggel csodás emléképekkel!)