Virrasztok ma éjjel, bűnhődöm a csönddel,  barátom a szél süvít el mellettem, ajtómat bezárom, vánkosom megvetem,  szemeim tükrében önmagam keresem, ki vagyok én, mivé leszek,  ha mindenem szép lassan elveszett, ember vagyok, bátor vagy gyáva, fájó pofonokkal arcom teleírva, hová tűntek könnyed szép álmaim,  hová süllyedtek hiú reményeim? s most mégis miért, hogy magamra gondolok?  mert nem tudom már nem, én... hogy ki vagyok, szememből hová, ó hová tűntek a csillagok? fáj most a csend, valami megfagyott,  lelkemben örvénylő kráterként hagyott nyomot. Virrasztok ma éjjel, bűnhődöm a csönddel,  barátom a szél süvít el mellettem, ajtómat bezárom, vánkosom megvetem,  szemeim tükrében önmagam keresem.

Madarász Erzsébet Terézia