Amikor Carolyn Isbister ő 20oz a baba a mellét, hogy egy ölelés, azt hitte, hogy ő valaha is, hogy tartsuk meg az egyetlen esélye.
Az orvos azt mondta a szülők a baba Rachel még csak egyetlen perc alatt élni, mert a szívem vert a tíz másodpercenként, és ő volt nem lélegzik.
Isbister emlékszik:
Nem akarom a die, hogy a hideg. Tehát fel neki neki, és rátette ellen neki, meleg a bőröm. Annyira hideg volt a lába.
Ez volt az egyetlen átölel akartam volna vele, így akartam emlékszem a pillanatra." Majd valami figyelemre méltó dolog történt. A meleg anya bőr kick kezdett Rachael barátait szív, a dobogó megfelelően, amely lehetővé tette, hogy a saját kis levegõt.
Nem tudtuk elhinni, hogy- és sem lehetett az orvosok. Bérbe lány apró kiáltás.
Az orvos bejött, és azt mondta, volt még remény – de nem engedve, az ő. Mi volt a kórházi lelkész áldott, és várta, hogy neki, hogy elmúlik. De ő még mindig lógott.
És aztán meglepően rózsaszín kezdtek visszatérni az arcán. Ő szó szerint fordult a szürke, rózsaszín, mielőtt a szemünket, és ő kezdett-hoz meleg megjelöl túl.
A szomorú része az, hogy amikor a baba megszületett, orvosok vetett egy pillantást rá, és azt mondta: "nem".
Ők nem egyenletes megpróbál-hoz segít neki lélegzik, mint mondták, ez csak meghosszabbítja, ő haldoklik. Mindenki csak feladta neki,"az anyja emlékezett.
24 Hetes anyaméh-fertőzés vezetett a koraszülés és a születés és a Isbister (aki szintén két gyermek Sámuel, 10, és Kirsten, 8) azt mondta: "mi volt rémülve, hogy mi fog elveszíteni őt. Én szenvedett három vetélés előtt, így gondoltuk, ott volt a sok remény." Amikor Rachael született volt, szürke és élettelen.
Ian Laing, egy tanácsadó neonatológus, a kórházban, azt mondta: "a jelek voltak, hogy a kicsit pedig nem megy, hogy, és vettük a döntését, hogy legyen anya van egy átölel, mint ez volt minden, amit tehettünk.
Két óra múlva a pici dolog volt a sírás. Ez valóban egy csoda baba és láttam semmi, mint az én 27 éves gyakorlat. Nekem van nem a legcsekélyebb kétség, mentett szerelem anya lánya."
Rachael át rá a ventilátor, ahol folyamatosan továbbfejlesztette, és cső és fecskendő táplált anyja szivattyúzott anyatej volt.
Isbister azt mondta: "az orvos azt mondta, hogy ő bizonyította egy harcos volt, és hogy ő most megérdemelt néhány intenzív volt némi remény. Ő is tette, hogy minden a saját – anélkül, hogy orvosi beavatkozás vagy kábítószer. Ő volt kapaszkodott, hogy élet-, és ez volt minden, mert hogy átölel. Már felmelegedett testét, és szabályozza a szíve és a légzési elég érte-hoz elkezd küzdelem.
5 Hetesen vették le a ventilátor, és elkezdte a saját szoptatás. Négy hónappal a Rachel ment haza a szüleivel, súlya 8 kg – ugyanaz, mint bármely más egészséges újszülött. Mert Rachel szenvedett orvosok oxigén hiánya azt mondta, nem volt nagy a kockázata a kár, hogy az agyát. De a vizsgálat azt mutatta, hogy nincs bizonyíték a gond és ma Rachel par vele társaik.
Rachel anya mondja, "ő csinál tehát jól. Amikor mi vitte haza, az orvosok azt mondták nekünk, hogy volt egy figyelemre méltó kislány. És a legtöbbje minden, ő csak szereti, hogy ő átölel. Ő lesz aludni, óra, csak hullámos a mellemre. Ez volt az első átölel, amely megmentette az életét-, és annyira örülök én ösztön megbízható, és felvette őt, amikor nem. Egyébként ő lenne itt ma." (Bing-fordítás.)
When Carolyn Isbister put her 20oz baby on her chest for a cuddle, she thought that it would be the only chance she would ever have to hold her.
Doctors had told the parents that baby Rachel only had only minutes to live because her heart was beating once every ten seconds and she was not breathing.
Isbister remembers:
I didn’t want her to die being cold. So I lifted her out of her blanket and put her against my skin to warm her up. Her feet were so cold.
It was the only cuddle I was going to have with her, so I wanted to remember the moment.” Then something remarkable happened. The warmth of her mother’s skin kick started Rachael’s heart into beating properly, which allowed her to take little breaths of her own.
We couldn’t believe it – and neither could the doctors. She let out a tiny cry.
The doctors came in and said there was still no hope – but I wasn’t letting go of her. We had her blessed by the hospital chaplain, and waited for her to slip away. But she still hung on.
And then amazingly the pink color began to return to her cheeks. She literally was turning from gray to pink before our eyes, and she began to warm up too.
The sad part is that when the baby was born, doctors took one look at her and said ‘no’.
They didn’t even try to help her with her breathing as they said it would just prolong her dying. Everyone just gave up on her,” her mom remembered.
At 24 weeks a womb infection had led to her premature labor and birth and Isbister (who also has two children Samuel, 10, and Kirsten, 8 ) said, “We were terrified we were going to lose her. I had suffered three miscarriages before, so we didn’t think there was much hope.” When Rachael was born she was grey and lifeless.
Ian Laing, a consultant neonatologist at the hospital, said: “All the signs were that the little one was not going to make it and we took the decision to let mum have a cuddle as it was all we could do.
Two hours later the wee thing was crying. This is indeed a miracle baby and I have seen nothing like it in my 27 years of practice. I have not the slightest doubt that mother’s love saved her daughter.”
Rachael was moved onto a ventilator where she continued to make steady progress and was tube and syringe fed her mother’s pumped breastmilk.
Isbister said, “The doctors said that she had proved she was a fighter and that she now deserved some intensive care as there was some hope. She had done it all on her own – without any medical intervention or drugs. She had clung on to life – and it was all because of that cuddle. It had warmed up her body and regulated her heart and breathing enough for her to start fighting.
At 5 weeks she was taken off the ventilator and began breastfeeding on her own. At four months Rachel went home with her parents, weighing 8lbs – the same as any other healthy newborn. Because Rachel had suffered from a lack of oxygen doctors said there was a high risk of damage to her brain. But a scan showed no evidence of any problems and today Rachel is on par with her peers.
Rachel’s mom tells us, “She is doing so well. When we brought her home, the doctors told us that she was a remarkable little girl. And most of all, she just loves her cuddles. She will sleep for hours, just curled into my chest. It was that first cuddle which saved her life – and I’m just so glad I trusted my instinct and picked her up when I did. Otherwise she wouldn’t be here today.”
Amikor Carolyn Isbister ő 20oz a baba a mellét, hogy egy ölelés, azt hitte, hogy ő valaha is, hogy tartsuk meg az egyetlen esélye.
Az orvos azt mondta a szülők a baba Rachel még csak egyetlen perc alatt élni, mert a szívem vert a tíz másodpercenként, és ő volt nem lélegzik.
Isbister emlékszik:
Nem akarom a die, hogy a hideg. Tehát fel neki neki, és rátette ellen neki, meleg a bőröm. Annyira hideg volt a lába.
Ez volt az egyetlen átölel akartam volna vele, így akartam emlékszem a pillanatra." Majd valami figyelemre méltó dolog történt. A meleg anya bőr kick kezdett Rachael barátait szív, a dobogó megfelelően, amely lehetővé tette, hogy a saját kis levegõt.
Nem tudtuk elhinni, hogy- és sem lehetett az orvosok. Bérbe lány apró kiáltás.
Az orvos bejött, és azt mondta, volt még remény – de nem engedve, az ő. Mi volt a kórházi lelkész áldott, és várta, hogy neki, hogy elmúlik. De ő még mindig lógott.
És aztán meglepően rózsaszín kezdtek visszatérni az arcán. Ő szó szerint fordult a szürke, rózsaszín, mielőtt a szemünket, és ő kezdett-hoz meleg megjelöl túl.
A szomorú része az, hogy amikor a baba megszületett, orvosok vetett egy pillantást rá, és azt mondta: "nem".
Ők nem egyenletes megpróbál-hoz segít neki lélegzik, mint mondták, ez csak meghosszabbítja, ő haldoklik. Mindenki csak feladta neki,"az anyja emlékezett.
24 Hetes anyaméh-fertőzés vezetett a koraszülés és a születés és a Isbister (aki szintén két gyermek Sámuel, 10, és Kirsten, 8) azt mondta: "mi volt rémülve, hogy mi fog elveszíteni őt. Én szenvedett három vetélés előtt, így gondoltuk, ott volt a sok remény." Amikor Rachael született volt, szürke és élettelen.
Ian Laing, egy tanácsadó neonatológus, a kórházban, azt mondta: "a jelek voltak, hogy a kicsit pedig nem megy, hogy, és vettük a döntését, hogy legyen anya van egy átölel, mint ez volt minden, amit tehettünk.
Két óra múlva a pici dolog volt a sírás. Ez valóban egy csoda baba és láttam semmi, mint az én 27 éves gyakorlat. Nekem van nem a legcsekélyebb kétség, mentett szerelem anya lánya."
Rachael át rá a ventilátor, ahol folyamatosan továbbfejlesztette, és cső és fecskendő táplált anyja szivattyúzott anyatej volt.
Isbister azt mondta: "az orvos azt mondta, hogy ő bizonyította egy harcos volt, és hogy ő most megérdemelt néhány intenzív volt némi remény. Ő is tette, hogy minden a saját – anélkül, hogy orvosi beavatkozás vagy kábítószer. Ő volt kapaszkodott, hogy élet-, és ez volt minden, mert hogy átölel. Már felmelegedett testét, és szabályozza a szíve és a légzési elég érte-hoz elkezd küzdelem.
5 Hetesen vették le a ventilátor, és elkezdte a saját szoptatás. Négy hónappal a Rachel ment haza a szüleivel, súlya 8 kg – ugyanaz, mint bármely más egészséges újszülött. Mert Rachel szenvedett orvosok oxigén hiánya azt mondta, nem volt nagy a kockázata a kár, hogy az agyát. De a vizsgálat azt mutatta, hogy nincs bizonyíték a gond és ma Rachel par vele társaik.
Rachel anya mondja, "ő csinál tehát jól. Amikor mi vitte haza, az orvosok azt mondták nekünk, hogy volt egy figyelemre méltó kislány. És a legtöbbje minden, ő csak szereti, hogy ő átölel. Ő lesz aludni, óra, csak hullámos a mellemre. Ez volt az első átölel, amely megmentette az életét-, és annyira örülök én ösztön megbízható, és felvette őt, amikor nem. Egyébként ő lenne itt ma." (Bing-fordítás.)
When Carolyn Isbister put her 20oz baby on her chest for a cuddle, she thought that it would be the only chance she would ever have to hold her.
Doctors had told the parents that baby Rachel only had only minutes to live because her heart was beating once every ten seconds and she was not breathing.
Isbister remembers:
I didn’t want her to die being cold. So I lifted her out of her blanket and put her against my skin to warm her up. Her feet were so cold.
It was the only cuddle I was going to have with her, so I wanted to remember the moment.” Then something remarkable happened. The warmth of her mother’s skin kick started Rachael’s heart into beating properly, which allowed her to take little breaths of her own.
We couldn’t believe it – and neither could the doctors. She let out a tiny cry.
The doctors came in and said there was still no hope – but I wasn’t letting go of her. We had her blessed by the hospital chaplain, and waited for her to slip away. But she still hung on.
And then amazingly the pink color began to return to her cheeks. She literally was turning from gray to pink before our eyes, and she began to warm up too.
The sad part is that when the baby was born, doctors took one look at her and said ‘no’.
They didn’t even try to help her with her breathing as they said it would just prolong her dying. Everyone just gave up on her,” her mom remembered.
At 24 weeks a womb infection had led to her premature labor and birth and Isbister (who also has two children Samuel, 10, and Kirsten, 8 ) said, “We were terrified we were going to lose her. I had suffered three miscarriages before, so we didn’t think there was much hope.” When Rachael was born she was grey and lifeless.
Ian Laing, a consultant neonatologist at the hospital, said: “All the signs were that the little one was not going to make it and we took the decision to let mum have a cuddle as it was all we could do.
Two hours later the wee thing was crying. This is indeed a miracle baby and I have seen nothing like it in my 27 years of practice. I have not the slightest doubt that mother’s love saved her daughter.”
Rachael was moved onto a ventilator where she continued to make steady progress and was tube and syringe fed her mother’s pumped breastmilk.
Isbister said, “The doctors said that she had proved she was a fighter and that she now deserved some intensive care as there was some hope. She had done it all on her own – without any medical intervention or drugs. She had clung on to life – and it was all because of that cuddle. It had warmed up her body and regulated her heart and breathing enough for her to start fighting.
At 5 weeks she was taken off the ventilator and began breastfeeding on her own. At four months Rachel went home with her parents, weighing 8lbs – the same as any other healthy newborn. Because Rachel had suffered from a lack of oxygen doctors said there was a high risk of damage to her brain. But a scan showed no evidence of any problems and today Rachel is on par with her peers.
Rachel’s mom tells us, “She is doing so well. When we brought her home, the doctors told us that she was a remarkable little girl. And most of all, she just loves her cuddles. She will sleep for hours, just curled into my chest. It was that first cuddle which saved her life – and I’m just so glad I trusted my instinct and picked her up when I did. Otherwise she wouldn’t be here today.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése