Szerkesztés folyamatban

Metty versei

Előhang

Kedves nyelvész, költő barátom, D.J.A.,

köszönöm Neked, hogy időt szenteltél

és útmutatást adtál verseimhez.

Segítettél átgondolni és újraírni

 az olykor botladozó gondolatokat, sorokat.

Egy vers soha nincs készen, olyan mint mi magunk:

állandóan változunk, ez a legnagyobb csoda bennünk.

Milyen legyen a vers? - mint egy sürgöny,
gyorsan hasson szívre, lélekre, agyra,

ám nem csak a sebesség okán, de a nyugatos

elődöktől /át/vett attitűd révén is (miszertint

a szavak súlya, sűrítése roppant lényeges),

a kihagyhatatlan megőrzése és a felesleges elvetése-,

hogy veretes legyen, ami marad...

az igaz/i üzenet...

Igyekszem sürgönyhordóimat hozzátok elküldeni, 

remélem, távirataim olykor célba is érnek nálatok.

*

Töretlen időm legyél,

hosszú folyam,

vég nélküli álomhajó

mit elhagyni sosem akar,

a benned ringatózó,

magam.

*

Mallorca

Tengerkék ég,

Kék tenger ölelkezése,

Formentor, - gyönyör,

boldogság szigete.

*

Róma

Katedrális,

Capitólium,

Tevere,

ragyogásod

ne mossa el

a végtelen idő.

Álmaimban megtartalak,

fájó emlékként hordozlak,

falaid közt megannyi
boldogtalan pillanat.

*

Balaton

Hársfa illatú sétány,

tiszta vizű tenger,

éjszakai csend,

egynyári szerelem,

Halkan morajló víztükör,

vihar jő közeleg,

ránk borul ím az ősz,

(s immár én is veled-

vándormadaram )

haza költözök.

*

Kicsiny tanyám

elhagytalak,

élni akartam...

ez valami buta,

bolond gondolat,

eltévedtem 

ím a városok

rengetegében,

visszavágyom

hívogató lágy

öledbe.

*

Csend 

 

Az áldott 
és átkozott 
néma zaj, 

 a csend, 
az én Csendem. 
 


Néha fáj 
olykor követelem,

elfáradt lelkem 
ölébe fektetem.

*

Repültem szárnyadon,

óriás géptetem,

köröttem óceán,

bennem a félelem,

végre itt/hon vagyok,

 anyaföldem visszavártál,

színeiddel varázsoltál,

harmat cseppekkel halmoztál,

végzetemben

szemfödelemmé fogadsz tán. 

*

Ma éjjel
szorosan átölellek,
mesémmel altatlak, 
énekelek neked, 

simogatlak, 
álomba ringatlak, 
becézgetlek, 
kedves szavakkal 
énekelek néked, 

egy pillanatra 
el nem engedlek,
 veled éjszakáim 
 kellemesebbek, 

 te vagy az egyetlen, 
ki ismerheted 
a titkok éjszakáját, 

a csendet, 
a zajt, 
a zenét, 

a szomorú 
szonátát, 

a madárka 
vidám énekét, 

szeretlek ölelni, 
titoktartó barátom, 

te édes,
 kedves,
 kellemes ágyasom,
gyönyörű párnám 
az ágyamon


*


Időmet ne kérdezd,
gondomat ne keresd,
ülök fáradt ágamon,
 hallgatom a rengeteget.

Ne kérdezz semmit,
ne mozdulj, ne szólj,

majd, ha búcsúzol,
 érezni fogom.

Ha én halok bele,
akkor se gondolj másra,

akkor se kérdezz,
válaszra várva.

Most elmegyek,
itt hagylak örökre,

ne keress választ,
örülj lelkendezve.

Hányszor tudtam eddig
új életre kelni, 

kedves,édes szóra

 napsugárrá válni,

Meghaltam ezerszer
fogságod kínja alatt,
most elmegyek örökre,
lelkem halálát okoztad!

*

Szeretnék ....

 

Szeretnék ma éjjel 
verssel hozzád szólni, 

örülni, dalolni, 
vigasságban lenni, 

szeretnék mesélni, 
hallgatni álmokat, 

s veled eltölteni 
csodás, szép napokat, 

éjszaka van újra, 
s szenvedek nagyon,

ilyenkor mindig, 
megnő a bánatom, 

hatalmas hegyekké 
válnak a gondok, 

megoldhatatlanná 
a feladatok,
jó anya vagyok én? 
s milyen gyerek? 

szerzek-e Néktek 
megannyi örömet,

milyennek lát
 a gyereksereg?
boldogok voltak-e 
a velem töltött évek? 

reményteli szívvel 
várom a holnapot, 
de a szemetekben 
nem látok csillagot, 

jó lenne újra, 
dalolni örömmel, 
s nem félni élettől 

nem félni haláltól, 

nem félni sohasem.

*

Emlékezem

Hogyan kezdődött, 
nem tudom már, 
álmodtam talán 
hogy eljött a nyár, 

bíborba öltözött 
a téli táj, 
boldog voltam 
egy pillanatra tán, 

emlékek foszlánya 
szívembe mar, 
miért is hittem, 
örökké tart? 

hitvány gyászomban 
elrévedek, 
keresek benne 
szép perceket, 

peregnek múltunk 
emlékeim, 
nevetés - sírás 
mind ezernyi, 

vártak még minket 
más új csodák, 
nem hitted el 
feladtad hát, 

sötét szobád  
hideg - üres, 
csend zavarja 
a félelmedet, 

gyógyító íred 
nem én vagyok, 
konokul engeded 
az átkozott kórt, 

érzem, hogy erőd 
elhagyott rég 
szemednek fénye 
kifakult - réveteg 
egekbe néz.

*

Virrasztok... 

 

Virrasztok ma éjjel, 
bűnhődöm a csönddel, 
barátom a szél 
süvít el mellettem, 

ajtómat bezárom, 
vánkosom megvetem, 
szemeim tükrében 
önmagam keresem, 

ki vagyok én, 
mivé leszek, 
ha mindenem 
 elveszett?

Ember vagyok, 
bátor vagy gyáva, 
fájó pofonokkal 
arcom teleírva, 

hová tűntek könnyed,
 szép álmaim? 
hová süllyedtek 
hiú reményeim? 

s most mégis miért, 
hogy magamra gondolok? 
mert nem tudom már 
nem, én hogy ki vagyok, 

szememből hová, 
ó hová tűntek 
a csillagok? 

fáj most a csend, 
valami megfagyott, 
lelkemben örvénylő 
kráterként hagyott nyomot. 

Virrasztok ma éjjel, 
bűnhődöm a csönddel, 
barátom a szél 
süvít el mellettem, 

ajtómat bezárom, 
vánkosom megvetem, 
szemeim tükrében 
önmagam keresem.

*

Lassan ölő méreg

 

Ha fáj és zokog is a lélek, 
s nem enged a büszkeséged. 
Lassan ölő méreg lett a szó, 
 hajdan volt szerelmi illúzió. 

Bánatod, 
könnyeid közé fekteted, 
csendben,
 hogy ne hallja senki meg.
Csak annyit szeretnél,
 hogy lelked 
a kín ne ölje meg. 

Szeretted hajdan 
a vidám muzsikát, 
 szomorú lett a szerenád.

Éjjelente, párnádat 
könnyekkel öntözöd.
Lelkedből az öröm, 
végleg megszökött.

*

Lágy eső

 

Lágy eső, gyönyörű 
dallamok, az utcán 
mezítláb ballagok, 

arcomba fújja illatod, 
nevedet suttogja 
a tavaszi szél, 

lépteim kopognak, 
szívemben erősen 
zakatolnak, 
agyamban lüktetnek 
s rád emlékeztetnek 
az utcakövek, 

merre indulhatnék, 
hogy elkerüljem a vihart, 
vagy folytassam bátran 
esőverte utamat? - 

könnycseppek lemossák  
a fájdalom nyomát,

hallgatom lelkemnek 
szomorú sanzon-dalát, 

táncolni szeretnék most 
veled egy tangót,
 ölelnél, s hallgatnád 
az esti harangszót! 

tavaszi illatod, 
apró kavicsok nyomában,
 megtalálsz,vagy elveszek 
lelkem nyomorában, 

jön, és átkarol 
egy forró pillanat, 
Te volnál? Ó, mennyire 
vártalak! 

Nem, ezt csak álmodom 
egy esős hajnalon, 
szememből villámként
 tovaszáll a mámor, 

hosszan elgondolkodom, 
mit is jelent álmom, 
egyedül vagyok újra, 
egy borús hajnalon, 

lágy eső, 
szomorú dallamok, 
az utcán gyedül ballagok,
arcomba fújja illatod, 
nevedet suttogja a 
tavaszi szél.

*

Ülj mellém kedves...

Ülj mellém kedves, 

hallod a csendet? 
Hallgassuk együtt, 
mit is mesél, 

álmainkat, 
egy másik dimenziót, 
egy szép varázslatot, 

látod, 
nem kellenek szavak,
életünkben a mámor, 
csak néhány pillanat, 

a csend, 
a szó nélküli varázslat, 
örökre velünk marad. 

Érzed ahogyan 
lüktet a vér, 
s a szív dobog, 
agyadban 
futnak a
 gondolatok, 

füledben apró zajok, 
érzed a finom 
bársonyos illatot, 
elképzeled, 
mint egy gyönyörű 
zongorát, 

hallod mily csoda, 
ahogyan zene elkezdi 
saját ritmusát,
ujjaid futnak 
követik a szonáta 

lágy dallamát,

hunyd le szemed, 
megkapod a varázslatot, 
a zenét,
 melyet szíveddel 
hallgathatod.

(Barbara Dennerlein koncert
2010. április 13.)

*

Gyermekkorom

 

tarka lepkék 

édes pillangók, 
könnyed libbenéstek 

oly mélyen megfogott, 
színes világotok 

szépséggé változott, 

ide- oda szálltok

virágról-virágra, 
illatos rózsáról

 mezei bogáncsra, 

hűtelenül mégis 

tovább libbentek, 
s keresitek,  

a színes kincseket, 

ó gyermekkoromban, 
naphosszat bámultam, 
mily szépségesnek tűntek

 nékem akkoriban, 
nem csak a pillangók,

 az édes lepkék, 

de maga a gyönyörű 

tengerkék ég, 
a felhők rajzai, 

elnéztem őket, 
s álmodtam általuk

 boldog helyeket, 

beutaztam vélük 

ismeretlen,
 távoli vidéket, 

soha nem látott

 tengernagy vizeket, 

láttam én bennük,

 néha rémeket, 
a pillanat feledtette, 

a másik képeket, 

jöttek az újabb 

szépséges fellegek, 
s a madarak,

 kik mindig énekeltek, 

 hiszed, ha nem 

gyönyörű  koncertet
 rendeztek, 
 hallani szeretnéd?,

 nyisd ki a lelkedet, 

 elkísérték 

egész éltemet, 
cserben nem hagytak,

 most is itt zenélnek, 
Pavarotti helyett

 angyali éneket.

nyári reggel csodás emlék épekkel!

*

Magamra zárok 
ma minden ajtót, 
ne kopogj rajta, 
mert ki nem nyithatod, 

hagyj egyedül lennem, 
önmagam házában, 
lelkem és álmaim, 
gyönyörű várába, 

a csendet keresem, 
 a gondolatokat, 
hogy átértékeljem, 
a múló napokat, 

békét szeretnék 
kötni magammal, 
megbocsájtást kapni, 
ha sokat hibáztam,

 őriznem kell, 

 régi értékeket, 

nem engedhetem, 
hogy ebben

 gyengébb legyek Tőled, 

álom és ideál, 

nem téged kergetlek, 
önmagam béklyóját 
levetni engeded, 

légy a segítőm, 
ebben a vágyamban, 
mutass utat 
a nagy zűr-zavarban, 

abban van most lelkem,

 őrült kuszaságban, 
át kellene lépnem 
egyszerű magamba, 

tisztán kell szemlélni, 
az égi jeleket, 
nem keresni, 
elgurult perceket, 
elveszetteket, 

újra varázsolnám, 
a csöndet 
idebenn!

*


Téli köd,
sötét, hideg,
jól vagyok,mondom,
ha fáj is itt 
legbelül a lelek,

Csöndes magány,
fáradt idő,
múlhatatlan
halotti tort idéző,

Mégis eltévedt
egy apró madár,
s ablakomon át hallom,
szebb időt,s étkek kíván,

Kicsiny madárka,
én is éhes vagyok,
lélek alamizsnát el
mégsem fogadok,

Szeressen a szív,
vagy hagyjon el örökre,
hópihék hullnak ölemre,
s olvadoznak bátran,
 lelkendezve.